Szolgálat 14. (1972)

Tanulmányok - Bangó Jenő: Város, egyház, papság

kők szociális, „szocietális“ életét. Szükségszerűen az információ kérdése kerül előtérbe, — a kellő gyorsasággal „fogyasztott", minél nagyobb mennyiségű információ a városlakó társadalmi viselkedési normáinak, kultúrájának és véleményének legfőbb tápanyaga.

A jövő egyháza

A jövő egyháza minden esetben városi egyház lesz. Nem is lehet ez másképp, hiszen 2000-ben már az emberiség 80 %-a városlakó. Elismert demográfusok számítása szerint hetven év múlva 20 milliárd ember fog városban lakni, és csak 5 milliárd falun, vidéken. Ezt a megdöbbentően nagy számadatot McCormack úgy számította ki, hogy figyelembe vette a jelenlegi demográfiai tendenciát. Másodpercenként két emberi lénnyel több él a földön, percenként 130 — vagyis naponta az öt kontinensnek 185 000 új emberi lényt kell ellátnia élelemmel. A világ már most évente 68 millió lélekkel gyarapodik; ebből India évi négy, és Kína évi hat millióval az első helyeket foglalja el. A mai „hangya“ állapotot fel fogja váltani — ha nem lesz atomháború — a „pillangó“ állapot: a gürcölő, termelő, robotoló embert a fogyasztó, pihenő és művelődő ember. Már most kell tehát előkészülnie az Egyháznak — papoknak, teológusoknak, vallásszociológusoknak a jövő városának tanulmányozására. Elő kell készíteni az Egyház helyét ebben a városban.

Az Egyház a jövő városában fel kell hogy adja mai helyhezkötött territoriális, plébániai struktúráit. A vallásgyakorlás foka gyökerében fog megváltozni, és az új formájú vallásgyakorlást már nem lehet a hagyományos plébániai statisztikákkal lemérni. Minthogy nem a lakóhely, hanem a közös munka, ill. közös szórakozás vagy művelődés fogja egymáshoz kapcsolni az embereket, a lelkipásztorkodás sem lesz már lakóhelyi pasztoráció, hanem egyes kor-, munka-, kultúr- és művelődési csoportok pasztorációja.

Az egyháznak a jövő városában a jelenlétet kell biztosítania. A városkereszténység diaszpóra-kereszténység lesz — írja Rahner. Kis, informális keresztény csoportok, pap részvételével, de nem feltétlenül mindenben a pap vezetésével lesznek közösségi alapokon a hitnek tanúi. Ahogy az őskereszténységben történelmi (és üdvtörténeti) szükségszerűség volt a vértanúság, úgy a várostársadalomban elengedhetetlen lesz a hit-tanúság. A „hit-tanúk“ nem feltétlenül lesznek ennek a társadalomnak vezető rétegéből valók — különösen akkor nem, ha, mint ez feltehető, a technopoliszban az elit kifejezés a technika vezetőire illenék —, de az már valószínű, hogy abban is jelen lesznek.

A plébániaközpont megmarad, de főleg a szükséges, legszükségesebbre lecsökkentett adminisztrációra és a különböző keresztény csoportosulások akcióinak összehangolására szorítkozik. A keresztények párhuzamos csoportokban fognak élni, egyikében több hangsúllyal a vallásgyakorlatokon, másikában a szociális vagy a politikai akción, — véleményük csak a legalapve43