Szolgálat 14. (1972)

Tanulmányok - Veszelovszky Albin: Bűn és bűnhődés

lidércnyomások, kényszerképzetek, fóbiák tüneteiben. Már szinte természetesnek találjuk, hogy a modern embert több ilyen tünet gyötri, bár az efféle „átváltozás“ (a lelkiismeret ilyen módon való feljajdulása) bizonyára olyan öreg, mint az emberiség. Hogy csak Antiochus Epiphanes esetét említsük: a Makkabeusok 1. könyvének 1. fejezete leírja, hogyan rabolta ki az Úr jeruzsálemi templomát és üldözte a zsidókat. Élete végéről ezt olvassuk:

A király ágynak dőlt és bánatában beteggé lett, mert nem az történt, amit ő akart. Ott is maradt sok napig, mert megújult nagy szorongása, és már úgy érezte, hogy meg kell halnia. Ezért elhivatta valamennyi barátját és így szólt hozzájuk: Eltávozott az álom a szememtől, le vagyok sújtva, szívem elcsüggedt az aggodalomtól és így töprengtem magamban: Mily nagy nyomorúságba jutottam és minő tengerébe a bánatnak, melyben most vagyok. Pedig hát kedves voltam és szerettek uralkodásomban. Visszagondolok most azokra a gonoszságokra, amelyeket véghezvittem Jeruzsálemben, mert elvittem onnan zsákmányul minden ott lévő arany és ezüst tárgyat és elküldöttem, hogy kiirtsák Júda lakóit ok nélkül. Tudom, hogy ezért zúdultak reám ezek a csapások, és íme, nagy bánatomban idegen földön pusztulok el. (1 Makk 6,8-13)

Antiochusnak a sír szájában kellett lennie, hogy elismerje: az őt halálba döntő „betegség" igazában bűneinek következménye, bűnös voltának szimbolikus megvallása és az érte járó bűnhődés. Számára, milliók számára jobb eredménnyel járt volna, ha a halálos ágyon tett bűnvallomást sokkal előbb végezték volna: halálba döntő deprimáltságukat elkerülve elkerülhették volna idő előtti halálukat is.

Mint általános szabályt kimondhatjuk — húszéves gyóntatói tapasztalat és beható tanulmány erősít meg ebben —, hogy ha az ember őszintén és alázatosan nem ismeri el bűnét, lelkiismerete „betegség“ formájában jelentkezik, de a bűn következményeit el nem kerülheti. A benső erkölcsi öntudat, vagyis a lelkiismeret ui. Istentől belénk oltott képességünk cselekedeteink értékelésére: az Ö nevében figyel, sürget, gátol, dícsér, helytelenít, stb. Bár hallatja elismerő szavát is, ha minden rendben megy, sokkal inkább érzi az ember tiltakozó és feddő hangját. Pontosan mivel kellemetlen, lehetetlen észre nem venni. De mint minden figyelmeztető hangot, az övét is lehet ignorálni, más zajjal elnyomni, menekülni tőle, vagy egyszerűen elfojtani. A bűnös szövetségszegő számára kínos meglepetés (ugyanakkor konstruktív jelenség), hogy mikor azt hiszi: végre sikerült lelkiismerete szavát teljesen elnyomni, az jelbeszédben kezd szólni. Vagyis a tudat alá kényszerí- tett bűntudat tünetekben jelentkezik. E tüneteknek (a többi közt) három fontos funkciójuk van:

a) tudatják a bűnössel, hogy „valami nincs rendben“, keresse meg és javítsa ki a hibát,

b) tudatják a külső világgal, hogy az illető „nem normális“, azaz nem tartja a jó és rossz normáját, törvényszegő, bűnös: ez bizonyos akaratlan nyilvános (bár általános) gyónás,

35