Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Johannes Gründel: Szexualitás és kereszténység
A Krisztus megtestesülésével kezdődő eszkatológikus idő nem vezethet bennünket a földi valóság lenézésére, ha ez időről-időre kísértésként fel is merül (vő. 1 Tessz). Éppen az Ür testbe öltözése tanít meg bennünket a test nagy megbecsülésére. E világ az üdvösségünket eldöntő találkozások helye, egymással és Istennel. Pál a testet a Szentlélek templomának nevezi, amelyet a testi bűn megszentségtelenít. A kereszténység elismeri a természetes (családi, népi) kötöttségeket, de ezt túlszárnyalja a keresztséggel és Krisztus vérével megpecsételt természetfölötti közösség. Ennek világánál nincs már „sem férfi, sem nő" (Gál 3,27skk), vagyis minden ember egyenértékű. Krisztus erkölcsi törvénye a szeretet kettős parancsában fejeződik ki. Aki igyekszik Krisztus útmutatását követni, annál nem lehet egykönnyen szó „halálos“ bűnről. A keresztény házasságban, amelyet Krisztus felbonthatatlannak jelentett ki, mintegy az egyház „őssejtje“ valósul meg (vö. Ef 5,32). Az ilyen szeretetközösség nem lehet csak evilági: a benne fölébredő vágy öntudatlanul is túlmutat a világon. A végső beteljesedésben azonban már nem lesz szükség házasságra. Ezért a kereszténység ismeri és értékeli a szüzességet és a cölibátust is. „Mindenki úgy éljen, ahogyan az Úrtól osztályrészéül jutott“ (1 Kor 7,17). A hitből élő ember számára a házasságnélküli állapot már nem hiány vagy szégyen, mint az ószövetségben, hanem az emberi kiérés egyik érvényes útja. Erkölcsteológiai és pedagógiai következmények Ha a különböző kultúrákban a házasság és a nemi élet helyes rendjének erkölcsi szabályait és követelményeit keressük, igen különböző határvonalakat találunk. Sok tekintetben negatívumokban merülnek ki, tilalmak vagy akár tabuk formájában, a minimális rend biztosítására. A kereszténynek ez kevés. Öt az eléje állított feladatok érdeklik, hogy ezekből levonja a megfelelő erkölcsteológiai és pedagógiai következményeket. Az ember noo- szférába való fölemelkedésének teljesen meg is felel, hogy normái ne maradjanak immár pusztán negatívok, tehát ne merüljenek ki csak tilalmakban, hanem pozitívan mutassanak rá a követendő célra. Ez a cél a keresztény embernek egyszerűen a szeretet, ahol a szeretet fogalmát az iménti keresztény emberkép értelmében kell közelebbről értelmezni. Az embertárs iránti szeretet foka lehet az ember egész erkölcsi magatartásának értékmérője. A következőkben a teljesség igénye nélkül előszámlálunk néhány pozitív követelményt, mint szexuáletikai útmutatást, rámutatunk a nemiség területén elkövetett hibák tárgyi és alanyi értékelésére, valamint a nemi nevelés alapirányára. A nemi erkölcs szabályai A keresztény nemi erkölcsöt nem értelmezhetjük tisztán pozitív jogi rendelkezésnek; inkább az ember létéből, ill. az emberi nemiség sajátos természetéből, valamint a keresztény ember hitből fakadó szeretetére vonatkozó kinyilatkoztatásból származik. Ennyiben az erkölcsi jó megfelel az ember lényegének, és személyisége helyes kibontakozására segíti, sőt létrehozza 18
