Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Zichy Aladár: Gazdasági fejlődés - szellemi értékek
nősítve: az élet teljesebb, értékesebb, emberibb. Vigyázat: nem arról van szó, hogy ezáltal jobbak, vagy boldogabbak leszünk; nem arról, hogy a fejlődés útján visszakerülünk a paradicsomi, azaz kívánság-nélküli állapotba, sem arról, hogy cselekedeteink jobbak, s egyben boldogságot hozóbbak lesznek. Csupán arról, hogy egyrészt a körülmények és kívánalmak egyre (inkább szellemi problémák felé fordítanak, másrészt mi magunk fölkészülésünkben, hozzáállásunkban, értékrendünkben és céljainkban tudatosabbak és lényegretörőb- bek vagyunk. A különbség a két életforma között kb. annyi, mint a kis pohár bor és a nagy pohár bor között. A kicsi is tele lehet, meg a nagy is. De a nagy, az nagy! Viszonylagos értéke ugyanaz, de abszolút értéke nagyobb. Modem életformánk veszélyei Természetesen a nagy téthez hozzátartozik a magas kockázat is. Ezért elvétett dolog lenne az egyedibb, szellemibb, magasabb színvonalú élet himnusza a kockázatra vonatkozó intelmek nélkül. A tér legyőzése, az éghajlattól, helyi viszonyoktól való függetlenedés a természettől való elszakadás, de legalábbis eltávolodás kárával jár. A környezetszennyeződés, a zajártalom társadalmunk nehéz, már-már tragikus méreteket öltő gondjai. Nélkülözzük a természet kiegyensúlyozó, figyelmet lekötő, üdítő, oktató hatását. Elfelejtjük törvényeit, a rügyezést, a kibontakozást, az öregedést és a halált, s értelmetlenül, lázongva állunk saját életünk hasonló hanyatló pillanatai előtt. Városban élünk nagymértékű függetlenségben, talán egészen emberi kötelékek és kötelezettségek nélkül, ami kellemes, mert tehermentes, de ha egyszer bármilyen oknál fogva nyomasztóvá, lesújtóvá válik, akkor sokszorosan érezzük a névtelenségnek, kötetlenségnek, bizonytalanságnak félelem- keltő átkát. Egy másik veszély: a kultúrszociológusok azt is állítják, hogy elkényeztetett vidéken sem keletkezik kultúra. Ha korlátlan jólétet teremtünk magunknak, s ugyanakkor nem fogjuk rá magunkat testi munkára, mozgásra (sport) és főként szellemi elfoglaltságra (szabadidőnk tervszerű kihasználása), a túlságos jólétből fakadó tunyaság megfojtja a szellemi hajtásokat. Az autó pl. sok ember számára öncél, ahelyett hogy eszköz lenne. Persze generációnk még túlságosan benne van a föltalálások nagyszerűségének mámorában ahhoz, hogy valóban eszköznek, és ne célnak tekintse szüleményeit. Ideje, hogy technikai vívmányaink fölé emelkedjünk! Még egy utolsó szempont. Igaz ugyan, hogy egyre jobban saját terveink és „saját fejünk“ szerint élünk, ugyanakkor azonban egyre többektől függő részei vagyunk egy kölcsönös bizalomra fölépített gazdasági rendszernek. Vagy nem bizalom kell ahhoz, hogy a vízcsapról igyam, ezer idegen kéz által tisztított, tartósított, csomagolt, tárolt, szállított, árusított élelmiszert vegyek 13
