Szolgálat 13. (1972)
Eszmék és események - Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök (M. L.)
ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK MAJLATH GUSZTÁV KAROLY ERDÉLYI PÖSPOK Halálának 30. évfordulója (1971-ben — a cikk anyagtorlódás miatt maradt ki előző számunkból — Szerk.) méltó alkalom arra, hogy fölelevenítsük tiszteletreméltó alakját és tudatossá váljék bennünk életművének jelentősége. A szerencsétlen véget ért utolsó országbíró, Majláth György és Hille- prand-Prandan Stefánia bárónő fia. 1864. szept. 24-én született Bakócán, Baranya megyében. Már zsenge fiatalságában jelét adta szép lelkiségének. A strassburgi egyetemen volt joghallgató, amikor álmában látta, hogyan gyilkolják meg apját. Az álom igaznak bizonyult. A megrendítő esemény hatása alatt elhatározta, hogy papi pályára lép. Az a benső viszony, amely édesapja és Simor prímás között fennállt, Esztergomba vonzotta. Majd a bécsi Pázmá- neum növendéke lett. Ebben az időben emelte őt és testvéreit keresztapja, Ferenc József grófi rangra. De nagyobb kitüntetés volt számára, amikor 1887. okt. 7-én Simor prímás pappá szentelte. Gyönyörű, harmonikus papi pályát járt meg. Hét évet töltött Esztergomban a kispapok prefektusaként. Vaszary Kolos Komáromba nevezte ki plébánosnak. Megalapította a Szent Vince egyesületet, és mérhetetlen sok jót tett, osztogatva dúsgazdag édesanyja vagyonát. Igen sokat tett a magyar- országi katolicizmus megújítására. Mint szemináriumi igazgató új utakat kezdett. Résztvett mindazoknak az intézményeknek megalapításában, amelyek a régi hagyományokkal szemben merészebb kezdeményezéseket jelentettek. A Regnum Marianum hitoktató-egyesületben együtt dolgozott Shvoy Lajos későbbi püspökkel, Izsóf Alajossal, Halász Pállal, stb. Shvoy püspök még kevéssel halála előtt is legszebb élményei között emlegette ezt a lelkes kis közösséget, amelynek légköre életreszólóan befolyásolta tanítványaikat. Szoros barátság fűzte Prohászkához, Glattfelder püspökhöz. Igazi apostola volt az ifjúságnak: fölkereste az ország papnevelő intézeteit, szinte valamennyi középiskoláját, s akinek ez az apostol a szemébe nézett, az meg is gyónt nála. 1897 elején a beteg erdélyi püspök mellé nevezték ki utódlási joggal. Császka György kalocsai érsek szentelte püspökké a Mátyás-templomban. Jelmondata: In Corde Jesu salus. Ezen a diaspora-területen, 57 000 km2-es egyházmegyéjében igazán bőven talált munkát. Hiába kínálták neki később a kalocsai érseki, majd az esztergomi prímási széket: hű maradt Erdélyhez. Sikerült még jobban elmélyítenie a felekezetek között kialakult, Erdélyre jellemző békét. Kolozsvárott pl. az egyik teret Három Püspök Terének nevezték el (katolikus, református, unitárius), elismerésül a vallási vezetők iránt. 5 65
