Szolgálat 13. (1972)

Halottaink - Vass János

gyéspüspöki joghatósággal. 1964-ben címzetes püspök lett, 1965-ben pedig a magyar püspökkari konferencia másodtitkára. Püspökké szentelése 1964. október 28-án folyt le a budapesti Szent István bazilikában, Bánk Cserháti, Ijjas és Winkler püspökével együtt. Jelmondatává ezt választotta: „Péter hitével, Pál szívével!“ 1969. január 23-án nevezték ki egri érseknek. Nemrég bízták meg a katolikus sajtó ügyének püspökkari képviseletével hazánkban. Utolsó püspöki körlevelében az egyházközségi képviselőtestületekkel foglalkozott. Kérte a plébánosokat, törődjenek ezeknek tagjaival, lelki és gyakorlati téren egyaránt, tárgyaljanak meg velük minden egyházközségi ügyet, főleg az anyagiakat; ezek intézését fokozatosan bízzák is rájuk. Egyszóval neveljék őket felelősségteljes hivatástudatra és magatartásra. Kívánatos fiatalok és nők bevonása is ezekbe a testületekbe. így próbálta egyengetni az utat a korszerű lelkipásztorkodás felé.

Sokszor képviselte külföldön is hazánk püspöki karát. Résztvett a II. Vatikáni Zsinatnak mind a négy ülésszakán, és az 1967-es püspöki szinoduson. 1967-ben, majd 1971 márciusában ő volt a magyar püspöki kar kiküldötte az európai püspökkari konferencián; 1971 nyarán az újonnan alakult Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsába delegálták két évre.

Ügy látszik különösen mély benyomást tett rá 1971-es római útja, amikor a húsvét előtti időt töltötte az örök Városban. így számolt be erről: „Abban a kegyelemben volt részem, hogy átelmélkedhettem az első húsvétot és a kiválasztott tizenkét apostol életpályáját. Megkapott kizárólagos adottságuk, hogy látták feltámadott Utunkat. Hogy az új élet Szerzője küldötte őket tanítani, megszentelni és sokféle szolgaság alól felszabadítani a világot. Hogy ők erős hittel és szerető szívvel teljesítették küldetésüket. Az üdvösség szolgálatát életük feláldozásával hitelesítették. Átelmélkedtem azt is, amit a kereszténnyé vált Róma szemlél kétezer év óta. Nehéz kifejezni, hogy miben összegeződtek elmélkedéseim és felszított élményeim. Talán abban, hogy feltámadott Urunk engem is képesít arra, hogy „Péter hitével és Pál szívével“ ezentúl hűségesebben és üdvösebben tudjam szolgálni . . . “

Az Úr már nem sokáig kívánta szolgálatát e földön. Febr. 17-én gyászszertartásra gyülekeztek papjai és hívei az egri székesegyházban. Ijjas József kalocsai érsek mondta az imát koporsója fölött: „Mennynek és földnek teremtő Istene, alázattal hajtjuk meg fejünket végzésed előtt Pál érsek-főpásztor koporsójánál. Tőled kapta életét, papi hivatását, főpásztori felelősségét: Hozzád könyörgünk most örök boldogságáért.“ p

VASS JÁNOS

(1902— 1971)

Hitoktató volt és kórházi lelkész. A püspöki tanácsosi címet sohasem használta. A Zala megyei kis faluban, Dötkön született. Középiskolai tanulmányait a zalaegerszegi állami gimnáziumban, a teológiát Veszprémben végezte. Kápláni évei alatt somogyi plébániákon működött. Principálisai mint buzgó papot nagyra becsülték.

Amikor Keszthelyre került önálló hitoktatónak, azt tapasztalta, hogy a templomba- járó gyermekek kezében nincs imakönyv. A mise alatt mindent csináltak, csak nem imádkoztak és nem énekeltek. Vass atya ezen úgy segített, hogy maga írt nekik imafüzetet. Az akkori szegény, „filléres“ világban nagyon fontos volt, hogy az imafüzet olcsó legyen. Hát olcsó is volt, tíz fillérbe került. Az imafüzetre felfigyeltek az ország hitoktatói. Nagy tételekben rendelték a plébániák. A keszthelyi nyomda már nem győzte nyomtatni. Még három vidéki nyomdát kellett beállítani. Vass atya élete művével kétmillió magyar gyermek kezébe adott imakönyvet! A füzeteken semmit sem keresett: önköltségi áron adta. A felnőttek részére is állított össze 30 filléres Imafüzetet. 1939-ben a párizsi magyarok Szent István-napi miséjén pl. ezt osztották ki, s e sorok írója is ebből énekelt. Eljutott az Imafüzet Brazíliába és Északamerikába is.

S5