Szolgálat 13. (1972)
Könyvszemle - Pastorale-sorozat (Forró Ferenc)
bűnbocsánat igehirdetése, a bűnbánati liturgia és a szentgyónás, stb. A jelen helyzet előidézőit a szerző elsősorban történelmi okokban látja: a janzenizmus [ritka szentáldozás, de előtte szentgyónás), lelkitükrök, bűnlajstromok, stb. Éppen ezért nem is látja a dolgot olyan kétségbeejtőnek. A Zsinat megint a lényegre terelte a figyelmet: „Térjetek meg és teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcseit.“ A bűnbánati istentiszteletek, mint a bűnbánat szentségére való komoly előkészület, és az őszinte Krisztus-követés: nyolc boldogság, irgalmasság testi-lelki cselekedetei, mint a Krisztus-követés tükre, meghozza majd a kívánt gyümölcsöt ezen a téren is. 4) E. Bartsch, F. Kampfhaus, W. Mássá, F. Schlösser, R. Zerfass: Az igehirdetés. 117 o. A könyv az igehirdetésről azt állítja, hogy olyan gondolatközlő folyamat, amely szerkezetileg nem különbözik más emberi nyelvi kifejezéstől. Feladata, hogy megtalálja az utat az emberek leikéhez: hogy megértsék. A könyvecske közvetlen célja az, hogy az igehirdetés mindennapi nehézségeit elemezve segítsen azokat megoldani. Nem a kinyilatkoztatás tárgyi anyagát közvetíti, hanem a közlés formáját elemzi. Bár alkalmilag mindegyiket érinti: iskolai tanítás, személyi érintkezés, alkalmi eszmecsere, stb., mégis elsősorban a szentbeszédekről, azok formájáról van szó. Mintegy gondolkodva átbeszélgeti az igehirdetés gyakorlati és az ember leikéhez hozzáférő mikéntjét. Az egyes fejezetek tárgya: a hallgató, az igehirdető, a hirdetés tárgya, nyelve és végül konkrét körülményei. A szerzők összeműködése biztosít, hogy a különböző szempontokat egészen élénk és gyakorlati tálalásban kapjuk. 5) J. Sudbrack: A lelkiélet szolgálata. 136 o. A lelkiélet értékelésének, a róla való komoly értekezésnek a keresztény életben, ill. irodalmában központi helyet kell elfoglalnia. E füzet ezekkel a problémákkal akar szembenézni. Megfontolásának kiindulópontja a keresztény antropológia. Minden ember hivatott a lelkiéletre. Dialektikus formában vázolja az emberről szóló keresztény tanítást, azután közvetlenül az imádság, a keresztény életigenlés és a szenvedés problémája felé irányítja figyelmünket. A lelkiélet sokféle megvalósítási lehetőségén és a felebarát sokféle szolgálatán keresztül kapjuk azokat az indításokat, amelyek továbbvezetnek a lelkiéletben, és mindenkit elsegítenek a maga sajátos lelki útjára. A lelkiélet alapelemeinek ismertetésében a szerző nem a szokásos utat választja, bemutatva a klasszikus mesterek iskoláit, vagy csak alapelgondolásait is; hanem a „jóhír“ szívéből indul ki és a mai élet, a pluralisztikus társadalom problémáiból és nehézségeiből közvetlenül igyekszik a Krisztus-követés útjára elsegíteni. Éppen ez a pluralisztikus környezet kényszeríti, hogy ne a klasszikus mesterek lelki útjai mellett törjön lándzsát, hanem sokféle utat hagyjon nyitva. Még a maga elgondolását sem akarja eszményi útként beállítani: olvasójának mindig meg akarja hagyni szabadságát, hogy a maga nyelvén és ne a másokén, saját fogalmaival és elgondolása szerint tegye meg elhatározásait. Érdekes kísérlet Forró Ferenc 92
