Szolgálat 13. (1972)

Könyvszemle - Thomas Merton (1915-1968) munkássága (Sántha Máté)

harmadik idevágó mű halála évében: Egy bűnös néző hozzászólásai (Conjectures of a Guilty Bystander 1968). A szinte lefordíthatatlan cím élete második felének három vezérgondolatát sűríti: mint szerzetes „kívül“ van a világon, de mint ember és keresztény mégis részese (sőt bűnrészese) maradt, és kötelessége a maga „konjektúráival" továbbra is hozzájárulni fejlődéséhez. A kötet noteszlapokon alapszik, de tudatos válogatással és szerkesztéssel; inkább jegyzetgyűjtemény, mint napló. így e más-más műfajú „trilógián“ keresztül szinte megszakítás nélkül nyomon követhetjük az író belső fejlődését, objektiválódását, mélyülését, tágulását. Lebilincselően érdekes olvasmány mindegyik, de sokkal több ennél: igazi belső élmény és nagy tanulság. Egy kifogyhatatlan szellemi igényű, őszinte és becsületes, mélyen vallásos, s nem utolsó sorban igazi jó angol humorú embert ismerünk meg itt („az a humor — hogy őt magát idézzük —, amely elválaszthatatlan a szeretettől, amely ránevet minden egyes lény egyetlenségére“). A közvetlen hangú írott lapokon át kézszorításnyira közel kerül, jóbarátunkká, s egy kicsit vezetőnkké is válik. Sorsa, életútja, amellett, hogy egészen egyéni, magában hordja „a“ huszadik századi ember, pap és szerzetes küzdelmeit, nehézségeit, kibontakozási lehetőségeit.

Megjelent egy kis kötetben „Világi naplója“ is (1958), megtérése első idejéből, de ez jóval halványabb. A sokatígéró „Ázsiai napló“ még nem jutott kezünkig.

3) Tanulmányok. Idesorolhatjuk rendjét és annak történetét népszerűén ismertető könyvét (Silóé vizei), de főleg folyóiratokban, gyűjteményekben szétszórt számos írását. A 60-as években két tanulmánykötetet jelentetett meg: Vitatott kérdések (Disputed Questions London 1961), Hit és erőszak. Keresztény tanítás és keresztény gyakorlat (Faith and Violence. Christian teaching and Christian practice. 1968). Tanulságos az összehasonlítás. Az első lényegében egy kérdés körül forog: a személy viszonya a társadalomhoz. Két nagy filozófiai elmélkedés (a szeretetről és a magányról) mellett lelkiségtörténeti írások teszik ki javarészét. (Külön kiemelném az „Egyházművészet és lelkiélet“ c. kis tanulmányt.) A terjedelmes előszóban higgadt világossággal magyarázgatja az összefüggéseket. — Hét év múlva az előszó már alig egy oldal: egy keleti példabeszéd, ennek súlyos alkalmazása, és a befejező feljajdulás: „Hátha fölébrednénk és fölfedeznénk: mi vagyunk a rablók, s romlásunk a gyűlölet bennünk rejtőző gyökeréből fakad?“ A kötet csupa égető korkérdéssel foglalkozik: az első rész tapogatózás a keresztény „ellenállás teológiája felé“, az erőszakmentesség és az olcsó pacifizmus szembefeszülésével, Delp, Jägerstätter, Simone Weil példájával; a második szenvedélyes tiltakozás Vietnam „iszonyú atrocitása" ellen; a harmadik a négerkérdést taglalja (kiemelkedő itt a „Vallás és faj az Egyesült Államokban“ c. elmélyült elemzés), a negyedik pedig az „Isten halála“ teológia sokoldalú megközelítése. Ragyogó Robinson püspök híres könyvének kritikája, közös cambridgei élményeik alapján (majdnem egyidőben diákos85