Szolgálat 13. (1972)
Eszmék és események - Papok a szegény Krisztus nyomában (Piero Gheddo)
Anyánk, Édesanyánk, minden teremtmény közt legfájdalmasabb szívű, Vedd karodba az elveszett világot! Sohanemvolt borzalom tör ránk mindenfelől, Mintha ezer sötét ármány fenekedne véres végre! Anyánk, Édesanyánk, halott már a mi békénk, Békesség csak a mennyekben lakik még! Te, ki úgy is velünk maradsz, ha eltaszítanak, Te, ki akkor is szeretsz, ha megvetnek, Te, kinek nem csorbul hatalma, ha finomművű trónod össze is törik a földön: Kömyörögjél békénk feltámadásáért! Aki üres sírod rózsákkal szórta be: ő ajándékozzon meg békénk húsvétjával! Aki angyalszárnyakon ragadott fel a mennyei dicsőségbe: ő ajándékozzon meg békénk húsvétjával! Aki megkoronázott jövendő boldogságunk koronájával: ő ajándékozzon meg békénk húsvétjával! Te jegyese az élő Istennek, te Anyja a feltámadott Úrnak, Te királynő az örök Isten országában! Amen, amen. Igen, így lesz, húsvét támad a halott békének, Béke lesz a szegény világ békéjével. PAPOK A SZEGÉNY KRISZTUS NYOMÁBAN Piero Gheddo neves olasz pap-újságíró könyve: Katolikusok és buddhisták Vietnamban, a szerző vietnami útja után készült. Alapos felkészültséggel és érdekesen elemzi az ottani két fő vallás helyzetét és egymáshoz való viszonyát. A lelkipásztorkodás és életmód tekintetében a vietnami papokra semmi dicséret nem elég. Ugyanez áll a harci területek szerzetesnőire, katekistáira és hívőire is. Sohasem fogom elfelejteni az igazi hősiességnek azokat az eseteit, amelyeket személyesen élhettem át Vietnam különböző részeiben. Emlékszem három fiatal vietnami nővérre, akik a határhoz közel az iskolát és a hozzátartozó orvosi gondozóhelyet vezették. A folytonos bombatámadások és gépfegyvertűz között állandó életveszedelemben éltek, mégis nyugodtak és derűsek voltak és csodálkoztak elképedésemen, hogy ilyen helyen találom őket. Emlékszem Dong-Ha, Gio-Lin, Cam-Lo, Quang-Tri papokra is, akik néhány kilométernyire a 17. szélességi fokon lévő demilitarizációs vonaltól az ottani nővérekkel együtt kitartottak falvaikban, nyitva tartották az egyedüli iskolákat és az egyetlen beteggondozó- és karitászállomást (a kormányzati hivatalnokok csak nappal mutatkoztak, a községi elöljárók viszont a városokba menekültek). 69
