Szolgálat 13. (1972)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Mi a kegyelem?
az „egyszerű embernél", hanem az akadémikusnál kell otthonra lelnie. Hiszen őt illetné meg elsősorban, életre-halálra az a jog és az a kötelesség, hogy otthon legyen minden valóság ősokaiban, az abszolút igazságban. Nemcsak szellemtörténeti mérlegelésből kell meglennie bennünk ennek a bátorságnak, hiszen az eredeti kereszténységnek e megújulása nélkül Nyugatnak nincs jövője; ezen túlmenően azért is meg kell lennie, mert mindegyikünk előtt ott mered követelményként a maga egyszeri, egyetlen létében, amelyért — nagyon is hamar — egészen egyedül kell majd megfelelnie Isten ítélőszéke előtt. Végső soron csak így van értelme és kilátása annak, hogy a tudományban világképet alkossunk. Aki imádva térdepel Isten abszolút igazságának színe előtt és hisz az ő szavának akkor is, ha az földi alakban, emberi szavak árnyékában és hasonlataiban hangzik el, az merészen és bizakodva kelhet föl utána, hogy elmondja, amit az abszolút Igazság mondott neki a világ által, elmondja ezt saját teremtő igazságaként a világról alkotott képében. Fordította Nagy Ákos és Forró Ferenc A Vom Glauben inmitten der Welt (1962, Herder-Bücherei 88) c. kötetből. Nemeshegyi Péter Ml A KEGYELEM? Kegyelem görögül: „charis“. Jelentése eredetileg: báj, kegyesség, jóindulat, adomány, hála. Az első keresztények ezt a szép szót választották, hogy kifejezzék azt az alapvető élményt, amely gyökeresen átalakította egész életüket és világnézetüket: „charis tou Theou“, „az Isten kegyelme". Az Apostolok Cselekedeteinek könyvében és főképp Pál leveleiben számtalanszor fordul elő ez a kifejezés és alapvető jelentése egy és ugyanaz: jelenti Isten irgalmas szeretetét, amely kiáradt minden emberi lényre Krisztus halála, feltámadása és a Szentlélek küldetése által. Nem valami kapott ajándékot jelent tehát elsősorban, hanem magának Istennek személyes magatartását. Ez a „kegyelem" személyes elhatározás, választás, amely az Atyaisten szívében fogamzott meg és nincs más indítóoka, mint a tiszta és feltétlen szeretet. Az Isten kegyelmes: az Atya nem utál, nem vet el bennünket, bármennyire bűnös és gyarló emberek vagyunk is; megnyitja nekünk szívét, kitárja két karját, magához hív, keblére ölel. és nemcsak egy kiválasztott népet, vagy néhány választott egyént szeret így az Isten: az egész „világot" szereti az Atya, annyira, hogy egyszülött Fiát adta oda érte. Egy istenien egyszerű határozat ez a kegyelmi döntés, amely felülmúl és megelőz minden rendszerezést és osztályozást: „örök szeretettel szerettelek téged; ezért irgalmaztam neked" (Iz 54,8). 16
