Szolgálat 12. (1971)
Tanulmányok - András Imre: A plébániai lelkipásztorkodás átalakulása
A küiső keret, a területi beosztásra vonatkozó javaslatok bemutatása után nézzük a lelkipásztori munka megújításának vezérgondolatát, súlypontjait és az apostoli munkacsoport kialakításának irányelveit. A plébániai aggiornamento vezérgondolata: közösség hitben és szeretetben, amely jel a kívülállók előtt. A vezérmotívumul választott alapgondolat a Zsinat új egyházfogalmát, az „Isten népe“ megjelölést fejti ki, de nem elvont, „lényegi definíció" módján, hanem négy központi alkotóelemének felsorolásával: közösség, hit, szeretet, jel az emberek előtt. A közösség gondolatának szinte kizárólagos központba állítása kizárja azt a — katolikus körben még mindig fellelhető — félreértést, hogy az „egyháziak", sőt az „Egyház" tulajdonképpen csak a papság és a szerzetesek. Az új meghatározás tudatosan szakít az Egyház nagykonstantini örökségével: a közéleti szerepléssel és a lelkipásztorkodásnak a közrend fenntartásában kijutó szerepével. Hogy a felfogás e téren mily nagyot változott, láthatjuk, ha megnézzük az 1909-ben kiadott Schuch-féle lelkipásztorkodástant. Ez a pasztorációt még a hármas hivatal teljesítésében jelöli meg: tanítói (hitelemzés, hitszónoklat), papi (istentisztelet, szentségek, szentelmények) és királyi (lelkipásztori őrködés a községen, magánlelkipásztorkodás). Az új lelkipásztori program a hívek keresztény életére való felügyelet helyett a keresztény közösségek kialakítását teszi pl. a lelkipásztori szolgálat célkitűzésévé. A közösségképzés ma a pasztorációs munka lényeges része lett, de nélkülözhetetlen közreműködés a hivő részéről is, Isten üdvözítő szándéka megvalósulásának és a lelkipásztori erőfeszítések célbatalálásának érdekében. A közösség a családban kezdődik; ez az emberi közösség ősformája és az egyházközségnek is építő eleme. A család támogatása mellett azonban segíteni kell a kis egyházi közösségek, csoportok kialakulását is, amelyekben a közösség közvetlenül megélhető. Az emberileg áttekinthető kis csoportok alakítását egyébként nemcsak Bécsben tartják az aggiornamento fontos lépésének. Az egész világegyházban megfigyelhető ilyen törekvés. Legutóbb VI. Pál pápa a pasztoráiis megújulásról rendezett olasz országos értekezlet résztvevőihez szólva ajánlotta az alapcsoportosulásokkal (communitá di base, Basisgruppen) kapcsolatban, hogy a felelős egyházi vezetők vegyék gondjaikba őket, igyekezzenek megérteni dinamikus feszültségeiket és pozitív értékeiket, mert ezek á csoportok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy újból felfedezzék és élővé tegyék az Egyháznak ma nagy mértékben elveszett közösségi tudatát. (Vö. Magyar Kurír, 1971. szept. 18.) 8
