Szolgálat 12. (1971)
Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: A hitoktatás mai irányai az Egyesült Államokban
jellemzi. Azzal, hogy túlzott optimizmussal az élet teljességét azonosította a vallással, homályba burkolta nemcsak a teológiai gondolkodást, hanem a vallásos nevelés sajátos feladatait is. Ahol pedig a feladatok nem elég határozottak, ott nagy a veszély, hogy semmilyen feladatot nem tudunk megfelelő módon elvégezni. A szekularizációs mozgalom talán leginkább avval vádolható, hogy míg túl sokat akart markolni, nagyon keveset fogott. IV. A JÖVŐ KILÁTÁSAI Az amerikai hitoktatás legfrissebb jelenségei növekvő mértékben számolnak a fenti problémákkal. Akik a változásokat konzervatív felháborodással kísérték, nem tekinthetők túlságosan jelentékeny csoportnak, legalábbis nem a jövő szempontjából. Nem ezekről beszélünk. Inkább azokról a hittanárokról, akik a változásokban részt vettek, az új gondolatokat nyitottsággal és érdeklődéssel fogadták, igyekeztek minden értéket átvenni, a nehézségeket a saját tapasztalataik alapján fölmérték, átszenvedték, de mégis kitartottak a hitoktatás nehéz munkájában. Ezek a hitoktatók nemcsak a sok kiadvány, nemcsak gyűlések, tanfolyamok és összejövetelek alapján, de a saját hitéletük és a tanítványaik hitéért való munka és aggódás fényében tekintenek az elmúlt tíz év változásaira. Jelenleg úgy tűnik, hogy a következő felismerések fogják elsősorban meghatározni a jövőt: a) A hitoktatás különleges céljait ki kell dolgozni és szem előtt kell tartani. A hitoktató nem pszichológus, nem tanácsadó („counsellor“), nem szociális és politikai célok szolgája, hanem a krisztusi tanítás és misszió szolgálatában áll. Ugyanakkor elsősorban a hit építésére hivatott, nem pedig a lelkek gondozására. Pedagógus, nem lelkipásztor. Azaz feladatát a gondolatcsere eszközeivel kell végrehajtania, minden más program másodlagos. b) A diák egy intellektuális világnézet kialakítását igényli. Ezt igényli az a tény is, hogy minden egyéb téren elsősorban szellemi munkát végez. A hitoktatásban tehát nagyobb szerepet kell játszania a keresztény tanítás átadásának. c) A gyermek hitét az otthon hozza létre és fejleszti. A felnőttek hitoktatása éppen olyan fontos, mint gyermekeik tanítása. Nagyobb és szorosabb együttműködésre van szükség a szülőkkel. A fenti felismerések remélhetőleg képesek lesznek lefaragni a perszona- lizmus kinövéseit és a szekularizmus tévedéseit és túlzásait, viszont mindkét irányzat pozitív eredménye: a személyes hit fontossága, ill. a keresztény hit katolicitása, vagyis egyetemessége továbbra is döntően befolyásolni fogja az amerikai hitoktatást. A jövő alakulását tehát bizalommal szemléljük. Csupán egy jelenség tölthet el bizonyos aggódással. Az elmúlt két évben egyre inkább terjed az 34
