Szolgálat 12. (1971)
Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: A hitoktatás mai irányai az Egyesült Államokban
Farkasfalvy Dénes A HITOKTATÁS MAI IRÁNYAI AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Mindaz, ami valóban mai, nem fogható meg és nem elemezhető a maga teljes valóságában. így ez a cikk is legfeljebb megkísérli megragadni a mai amerikai hitoktatás néhány legfőbb jellemvonását, anélkül, hogy teljességre törekedhetnék. Szükségképpen tisztázatlan marad az a kérdés: létezik-e egy sajátosan amerikai kateketika, vagy lényegesen különbözik-e a teológiai gondolkodás Amerikában az európaitól. Kétféle forrást használtunk. Az első írott: kateketikai könyvek, cikkek és az utolsó 8-10 év hittankönyvei. A másik forrás a személyes tapasztalat: közvetlen hitoktatási munka és hitoktatókkal való kapcsolat, akár négyszemközti beszélgetésben, akár kateketikai gyűlések, rendezvények és találkozók során. Minthogy a hitoktatóknak csak nagyon kis töredéke hozza nyilvánosságra gondolatait és tapasztalatait, azt kell mondanunk, hogy az írott források sokszor elég egyoldalúan tükrözik azt, ami az osztálytermekben végbemegy, s a kiadványok csak részleteit mutatják meg a valóban fellelhető irányoknak és problémáknak. I. AZ AMERIKAI HITOKTATÁS A II. VATIKÁNI ZSINAT ELŐTT Ezelőtt mintegy tíz évvel a hitoktatás lényegesen más módon és más szellemben folyt Amerikában, mint manapság. A következő fő pontokban jellemezhetjük az akkori helyzetet: (1) A figyelem a katolikus iskolákra összpontosult. Bár a kát. diákoknak elemi fokon csak 45 %-a, középiskolai fokon („high school“) pedig csak 31 %-a járt katolikus iskolába, az akkori egyházi felfogás szerint katolikus iskolát kellett teremteni minden katolikus tanuló számára, még a legnagyobb anyagi áldozatok árán is. így nem csoda, hogy a tankönyvek és a kateketikai irodalom is elsősorban a katolikus iskolák oktatását tartotta szem előtt. (2) Mind az elemiben, mind a high school-ban naponta tanítottak hittant egy teljes 50 perces órában. Szombat nem lévén iskolanap, ez heti öt óra hittant jelentett 12 éven keresztül. Semmi más tárgy az angolon kívül nem kapott ennyi órát. Következésképpen az anyag mennyisége rendkívül széles és szerteágazó lehetett. (3) A hitoktatást papok, szerzetesek, főképp apácák végezték. A laikusok bevonása sokkal ritkább és kivételesebb volt, mint ma. (4) A 60-as évek elején megkülönböztethető egy tradicionális és egy ú j irány. A tradicionális irány egyoldalúan az intellektuális közlésre törekszik és egyértelmű általánosításokkal, tekintélyi és dogmatikai alapon tárgyal minden kérdést. Teológiai háttere az újskolasztika, ennek fogalomtárát és szemléletét próbálja „aprópénzre váltani“. Az új irányt a háború utáni német és francia teológiai megújulás hozta létre. Míg a teológiában általában a francia hatás erős, addig a kateketikában a német befolyás az uralkodó. Az un. kérügmatikus i'rány, amely legkiemelkedőbb eredményét a német katekizmusban érte el, Amerikában az ötvenes évek végén kezdett tért hódítani. Ez az irány a biblikus és liturgikus források gazdag használatát és az elméleten túl a gyakorlati alkalmazás kidolgozását sürgette. A né25
