Szolgálat 12. (1971)
Tanulmányok - András Imre: A plébániai lelkipásztorkodás átalakulása
létrejött közösségek elsősorban a keresztény közösségek alapfunkcióit honosítsák meg: igehirdetés, liturgia, karitász; nyújtsanak ezen felül tagjaik igényének megfelelő szakmai képzést és készítsék fel őket a társadalom keresztény szellemű befolyásolására. Világiak részvétele, összmunka a felelősek között. A világiak bekapcsolásáról a lelkipásztori tervezet megállapítja: az együtt- építéshez együttdöntés szükséges. A világi a plébánosnak munkatársa. Ezért pl. a plébános a döntéseket ne egymaga hozza, tekintélyi alapon, hanem paptestvéreivel és az egyházközség képviselőivel együttműködve; mert az egyházközség tagjainak közös felelősségvállalása feltételezi, hogy lehetőségük van mind a tervek megfogalmazására, mind a tennivalók eldöntésére, s ezzel a tényleges vezetésben való részvételre is. A tervezet kívánja a plébánia területén apostolkodó személyek minél szorosabb együttműködését lelkipásztori team keretében. A plébánián dolgozó lelkipásztorok és a lelkipásztori körzetek vezetői (pap, diakónus, vagy a püspök által megbízott világi) alkossanak közös tervező és munkaközösséget. A fenti irányelvek szervezeti formában is kifejezésre jutnak az új Egyház- községi Szervezeti Szabályzatban (Pfarrgemeindeordnung). Ez a világiaknak már nemcsak az egyházközségi adminisztráció ellenőrzésében biztosít szerepet, hanem arra az alapelvre épül fel, hogy a üdvösség szolgálata a közösség minden tagjának feladata. Az új Szervezeti Szabályzat az egyházközség ügyeit kollegiális vezető csoport kezébe helyezi, amelynek elnöke a plébános. Az új egyháztanácsnak (Pfarrgemeinderat) csak egy bizottsága foglalkozik ezentúl az egyháztanács régi feladatával, az anyagi ügyek kezelésével. Az egyháztanács tevékenységének területe az egész lelkipásztori munka. KÉTSÉG ÉS BIZALOM Napjainkban egyre szaporodik azok száma, akik aggódva figyelik az Egyházban a veszély jeleit. Nagy lendületű reformerek megbicsaklását látják egyre-másra, azelőtt buzgó papok lépnek ki az egyházi szolgálatból. A híveknek az a tömeges özönlése, amelyben a reformok következményeként reménykedtek, sehogy sem akar jelentkezni. A pozitív változásokat a pesszimisták sem vonják kétségbe, az egykori gyakorlatban már nem is éreznék jól magukat, de valahogy nem ilyennek várták az egészet. Ugyanakkor éppen a plébániai lelkipásztori szolgálat megújítását célzó gyakorlati lépések megtételéhez kellene bizalom, optimizmus. A magasabb poszton lévő vezető a nagyobb perspektívából felmérheti a fejlődés kilátásait, s ez erőt ad neki a küzdelemhez, de a terepen dolgozó egyszerű munkásnak legtöbbször csak az a tudat ad belső tartást, hogy jó ügyért éli le 13
