Szolgálat 11. (1971)
Új fényben a csalatkozhatatlanság
mint kezdetben volt, ahogy ezt Pál apostol az ő galatáinak erőteljesen megmagyarázta. Isten hűsége népéhez Krisztus fizikai jelenlétében te- tőződött Isten tévelygő és tévedő gyermekei között: miköztünk. Krisztus volt az Ige, és ő adta nekünk az igét, hogy ne vesszen el, hanem világítson a sötétségben. Az evangéliumban velünk hagyta az igét, hogy a jó hír hallásától senkit meg ne fosszon. Nyugodt, erős fényt hagyott itt vele köztünk. A keresztény hit egyik jellegzetessége, amelyben különböző irányú közösségek találkoznak, a hit Isten hűségében, aki Igéjét megőrzi népe közepett, történelmünk viszontagságain át. Ezt a hűséget különféle módon értelmezzük. Az Isten hűségébe vetett hit kifejezésének egyik útja a Szentírásnak, mint a hiteles keresztény élet útmutatójának elfogadása (ahogy ezt a protestánsok oly erősen hiszik). Ehhez az ortodox egyház hozzáteszi a hagyományok nagy tiszteletét, mivel meg van győződve arról, hogy Isten szavát emberi tettek nem törölhetik el. A katolikusok egy lépéssel tovább mennek — az ő hitük szerint Istennek népéhez való hűsége élő személyeken keresztül nyilvánul meg és tevékenykedik: a felszentelt püspökök és különösen közösségük feje, a pápa által. Ezt az első vatikáni zsinat talán még nem fejezte ki jól, de a második már nagy előrehaladást tett az egyensúly helyreállításában. A „csalatkozhatatlanság“ szó ügyetlen meghatározás lehet, de csodálatos tényt próbál kifejezni: az Ige titokzatos és állandó jelenlétét az Egyházban. Hogyan tudnók ezt a titkot maradéktalanul kifejezni? Volt-e a történelemben idő, amikor az ember nem dadogott Isten jelenlétében? Kivétel nélkül minden keresztény közösség hisz abban, hogy Isten hűséges marad népéhez és igéjét nem fedi el a századok pora, hanem átható erővel eleven marad. Nem holttestet örököltünk Krisztustól, hanem élő híradást. Isten hűségének többé-kevésbé emberi eszköze a protestánsok szemében a Szentírás, az ortodoxoknak a Szentírás, a hagyomány és a szentségi püspökség, a katolikusok szemében mindez együtt, de különleges helyzetet biztosítva annak a személynek, aki hitük szerint Péter utóda. Mindezek mögött az a misztérium van, amelyben mindannyian hiszünk: Isten hűsége. Csupán a hűség megnyilvánulásáról, csatornájáról, eszközéről alkotott elgondolásunk különböző. Az érvek semmi jót nem hoznak. Máris túl sok van belőlük. De mindnyájan együtt bámulhatjuk és csodálhatjuk azt a tényt, hogy Isten népével van és igéjét elevenen őrzi meg köztünk. Ennek az állandó eseménynek a megtapasztalása lenyűgöző lehet. A titok igézete és a belőle következő hála nagyobb egységet hozhat létre, mint amit bármikor is remélni mertünk. És ez eggyel több megnyilvánulása lesz Isten hűségének népe iránt. 70
