Szolgálat 11. (1971)
Teológiai elmélkedés az engedelmességről
ben kiérő viszonya a prototípusa az emberek közti engedelmességnek; annak is szeretetviszonnyá kell teljesednie. Ezért az engedelmesség fejlődési folyamata egy Istentől kezdeményezett mozgás része: Isten arra törekszik, hogy az embert egyenlővé tegye magával. Ez a Megtestesülés tanítása: nemcsak az, hogy Isten emberré lett, hanem hogy az ember megosztja Isten természetét és életét. Az engedelmesség célja erre az egyenlőségre vezetni el az embert. Ennélfogva a tekintély-engedelmesség viszony keresztény összefüggésben csak akkor érvényes, ha a tekintély hordozói az engedelmességre kötelezetteket egyenlővé próbálják tenni magukkal. * * * De az engedelmességnek közösségi dimenziója is van. ügy is felfoghatjuk, mint egy személy odaadását a közösségnek. Minthogy a keresztény közösség önmagában sajátos érték, ez az odaadás igazolt. Valóban nem élhetünk közösség nélkül; a közösség lényeges életeleme mindnyájunknak. Szükségünk van rá, mint a halnak a vízre, hogy éljen, a madárnak levegőre, hogy repüljön. Közösség nélkül életünk csonka, fejlődésünk megbénul. Alapvető emberi szükség ez, amelyet maga Isten alkotott és tiszteletben is tart. Történelmileg először egy közösséghez beszélt, a héber törzsekhez, Jahve ígéreteinek örököseihez. Maga Jézus közösséget alapított. Követése kezdettől fogva odaadást jelentett egy új közösség építésére. Ezen a ponton értünk a dolog magvához: a keresztény hit- és szere- tetközösség megértése a tekintély, s következőleg az engedelmesség megértésének kulcsa. A keresztény közösség Isten Lelkének ihletéséből jön létre és Isten Igéje kovácsolja össze. A közösség minden tagja engedelmességgel tartozik a Lélek és az Ige iránt. Ennek az engedelmességnek a gyümölcse a közösség. Ez azonban még nem minden. A közösségben ugyanaz az isteni szándék és erő működik, amely létrehozta a Megtestesülést — Isten eljövetelét e világba, hogy meggyógyítson, megváltson és megszenteljen minden embert. Krisztusnak ez az odaadása az ember iránt a keresztény közösségben is él: a közösség az embernek kell hogy szentelje magát. Ha az egyes tag engedelmessége odaadás a közösségnek, akkor a hívők közösségének az emberek közössége iránt kell engedelmesnek lennie. Az állítás igaz, bár paradox, és bizonyos minősítésekre szorul. Az Egyház birtokában van a Krisztus-hozta Jóhírnek. Amikor ezt a Jóhírt a világ elé tárja, engedelmeskednie kell az idők jeleinek, a- melyek a keresztény közösségen kívül mutatkoznak. Ilyen jelek: az ember sajátos szükségletei egy adott korban vagy egy bizonyos helyen; különböző népek és nemzetek gondolkodás- és életmódja; a történelem 5 65
