Szolgálat 11. (1971)

Az Egyház az Úr 2001. esztendejében

Az Egyház az Úr 2001, esztendejében

Az emberiség óriási ugrásokkal halad előre. Nemcsak hogy új világot építünk fel magunk körül a tudomány és értelem segítségével, hanem látóhatárunk is tágul. Rakétáink: kicsi rés, amelyen át a mérhetetlen térbe kandikálhatunk. A föld mélyében kutatva fölfedezzük a múltat. De egyvalamin sehogysem tudunk kifogni: ez a jövő. Mit csináljunk vele? csak nem nyugodhatunk bele a kudarcba! Hogy tájékozottságunkat megmutassuk, számítások alapján jóslatokba bocsátkozunk, vágyainknak megfelelően várakozásokat táplálunk. Legyen aminek lennie kell, — nem akarjuk, hogy a jövő túljárjon az eszünkön.

Ha nem tudjuk, mi következik, engedjük szabadjára a szárnyas képzeletet. Szárnyal is az merészen, könyvekben, cikkekben, beszédekben. A keresztények is csatlakoznak a nagy felderítő mozgalomhoz. Népszerű kérdéseik egyike: mit tartogat a jövő az Egyháznak? Ha tudnánk, hogy ellenáll az új idők ostromának, akkor mégis nagyobb biztonságban éreznénk magunkat és igazán, reménységgel tele szentelhetnénk erőinket a keresztény közösség szolgálatára. Viszont ha az Egyház megmaradása józan valószínűséggel nem várható, még jókor otthagyhatjuk.

Érthető, hogy minden jóslat szívesen látott a jövőt illetőleg. Vérünkben van az, hogy szolgálatunkat a jövendő biztonságra alapozzuk.

Elméleteik fölé hajló, ünnepélyes képű teológusok és kérdőíveiket lobogtató szociológusok sietnek mentségünkre, és nyakonöntenek a jövendő fejlődést kinyilvánító tények és vélekedések zuhatagával. Nemes erőfeszítések, — de azon alapulnak, ami elgondolható és előre megmondható. Az Egyház jövőjéről azonban nem beszélhetünk anélkül, hogy számot ne vessünk az elgondolhatatlannal és előre megmond- hatatlannal is: Isten Lelkének munkájával, aki jelen van a választott nép között, vagyis az emberiség egész családjában, ő gyöngéd gondot és szenvedélyes szeretetet tanúsít mindenki iránt, tekintet nélkül nemzetiségre, hitvallásra, fajra, nemre vagy bármire. A keresztény közösség az ő eszközeinek egyike, hogy kinyilatkoztassa és elterjessze Isten igéjét és Isten szeretetét minden teremtmény között. Többé-kevésbé előre láthatjuk és megmondhatjuk, mit fog csinálni az ember mostantól az ür 2001. esztendejéig. Semmi belátásunk abba: mit csinál majd ugyanezekben az években a Lélek.

Semmi kétség: a kereszténység jövőbemutató vallás. A közösség Krisztus eljövetelére vár. Maranatha — Jöjj el, Uram Jézus! Ez a könyörgés korai eredetű, és ismételgetése sohasem némult el annyi századon át. De furcsa módon az Űr nem sokat nyilatkoztatott ki népének közvetlen jövőjéről. Elég volt néhány alapvető tény: az Egyház fönn47