Szolgálat 11. (1971)
Életreszóló elkötelezettség
tassuk-e mindezt? Ne mondjuk-e meg mindnyájuknak becsületesen, hogy lelkesedésükben túlságosan messzire mennek? Mondjuk csak meg becsülettel. Nem szabad visszautasítanunk a tudomány következtetéseit, ha jól megalapozottak — és jelen esetben az érvek meggyőzőknek tűnnek. De van az éremnek egy másik oldala is. Amikor valaki elmondja a házassági esküt Isten előtt, akkor egy harmadik személy bevonása is megtörténik: magáé Istené, ő hívja ezt az egymást szerető párt egy emberi erőt meghaladó kalandra. Éppen ez a házasság keresztény dimenziója: Krisztus is benne van. Amikor egy fiatal egy szerzetközösségben Isten kizárólagos szolgálatára szenteli magát, Isten a kaland egyik partnere; ő hívja teremtményét különleges szépségű és mélységű életre. A szakembereknek nagyon igazuk lehet: senkisem kötelezheti el magát egy életre. De ha olyan kalandról van szó, amelyben Istené a főszerep, akkor az igazi kérdés nem az: mit tehet az ember, hanem az: meddig terjed Isten ereje. Az pedig nagyon messzire terjedhet. Isten elkötelezheti magát egy törékeny ember élete tartamára — és messze azon túl is. Fura dolog, de Isten szeret kalandba bocsátkozni az emberrel, ő hívta Ábrahámot: „Hagyd el országodat, rokonságodat és atyád házát azért a földért, amelyet majd Én mutatok neked“ (Gén 12,1). Ez a hívás életreszóló elkötelezés volt, s nem is csak Ábrahámot foglalta magában, hanem feleségét, fiát és minden leszármazottját. A szeretet túláradó bősége készteti Istent arra, hogy életreszóló kalandokra kötelezze el magát az emberrel. És Ábrahám esete nem volt egyedülálló; más neveket is felhozhatnánk ugyanerre. Jahve hívta meg az ószövetség minden prófétáját, és sohasem hagyta el őket. Később Jézus túláradó szeretetében kiválasztotta a Tizenkettőt, s rájuk bízta magát élethossziglan és azon túl. A keresztény közösség a századokon át tudatában volt Isten ígéreteinek, amelyek tovább tartanak az emberileg kiszámíthatónál. Az Isten hűségébe vetett bizalom bátorított fiatalembereket és lányokat, hogy elkötelezzék magukat egymásnak egy életen át. Más fiatalemberek és lányok Isten kizárólagos szolgálatára szentelték magukat szerzetesi fogadalmaikkal mindörökre. Isten hűségébe vetett hitüket vallották meg ezzel mindannyian. Nem tévedtek. Életük eseményei igazolták, hogy jó helyre fordultak bizalmukkal, jóllehet erről nincs írott bizonyítékunk. A napról-napra, foghatatlanul közölt nyugodt erő nem a történészek anyaga. A modern lélektan következtetései ténylegesen egybeesnek sok keresztény kifejezett múltbeli meggyőződésével: az ember nem elég erős ahhoz, hogy életreszólóan elkötelezze magát. De a hit dimenziója 41
