Szolgálat 11. (1971)

A bor filozófiája

A bor filozófiája Friss bevándorlónak kell lennünk az Egyesült Államokban ahhoz, hogy kellően értékeljük a vidék gazdag lehetőségeit és a rajta meg­telepedett nép alapvető jóságát. Igaz, előfordulnak erőszakos meg­nyilvánulások; de az érés folyamata sohasem zajlott le zavarok nélkül. Európa sokkal több ilyet ismert történelme folyamán. Mindenekfölött dinamizmus mutatkozik, az pedig az élet jele. Buz­galom is van új dolgok tanulmányozására és megtanulására: az alázat jele. A pozitív értékek ténylegesen messze túlszárnyalják a negatívo­kat. A remény erősebb ebben az országban a kétségbeesésnél. Annak a népnek, amely olyan rövid idő alatt egy világrészt épített ki a vadon­ból, annak a nemzetnek, amely összeszedte magát a polgárháború ér­zelmi és fizikai dúlásából, még sok van a tarsolyában a világ számára. De bajok vannak. Ezek oka természetesen sokféle. Egyesek radiká­lis orvosságokra szorulnak; ezeken szakembereknek kell dolgozniok, tudósoknak kell kikutatni őket. Nincs szándékomban valamennyiüket tűhegyre venni, vagy akár a legjelentősebbeket megkeresni. Hogyan tehetné meg ezt bárki is? De rá tudok mutatni a bajok egy forrására. Ha ezen segítenénk, hasznára válnék a nemzetnek. Bajaink egyik gyökere az, hogy az amerikaiak nem isznak bort, vagy ha isznak is, nem veszik a borivást elég komolyan. A bornak a Biblia díszhelyet juttat. Emlékeznek Noé drámai törté­netére: hogyan fedezte föl a bort és hogyan fizetett élvezetéért. A Köny­vek Könyve bővelkedik barátságos, békességgel, dallal és szerelemmel teli szőlők leírásában, sőt ezeknek a szőlőknak tönkretétele egyenesen a nemzet pusztulásának jele. Dicséri a bort, ezt az ízes és nemes italt, amely boldoggá teszi a szívet. Az újszövetségben a bor a kenyér társa lesz és a kettő együtt létfenntartő eledelünk. A mindennapi kenyér és a szívünket fölemelő mindennapi bor Isten közöttünk való jelen­létének jelévé válik. Bizony, a bor csakugyan nemes ital. Nem lehet csak úgy felhajtani; ízlelgetni kell, élvezni illatát és ízét egyaránt. A bor nem lódít meg erőszakosan (kinek a szellemét emelné föl a taszigálás?), de hatása egyre fokozódik, míg a szív nekihevül és a beszéd vidámságtól és szókimondástól lesz fűszeres. Az ízek végtelen változatossága található meg benne. Mindennap más és másfajta borunk lehet, — legyen is! Minden évjáratnak megvan a maga egyéni jellege: egyik édes, másik fanyar, egyik nehéz, másik könnyű. Egyik halhoz való, másik húshoz, egyiket be kell hűteni, a másik szobahőmérsékleten ízlik a legjobban. Lám, mennyi nyugodt ízlés és művészet rejlik a borivásbán. Való­ban, olyan magasrendű művészet ez, hogy nem lehet élvezni barátok 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom