Szolgálat 11. (1971)

A kenyér teológiája

teológiája lenne ez. Azután tovább hatolva elmélkednék a mindennapos hódolaton, az egyszerű szertartásokon, amelyeknek az oltárainkon felajánlott kenyeret és bort kellene körülvenniök. Még Isten-imádá- sunk sem táplálkozhat mindennap izgató, újjáalkotott ünneplésből, ugyanazon okból, mint amiért nem ülhetünk mindennap választékos lakomát. Különben teljesen tönkretennénk az ünnepeket.

Félreértés ne essék. Minden bizonnyal alkotó készséget akarunk. De az igazán eredeti mélységből fakadó alkotó készséghez a nyugodt elmélkedés időszakai, a mindennapi élet közönséges ritmusa szükséges. Időről-időre szükségünk van új, váratlan és meglepő formájú imádságokra; de a legtöbbször meghitt szavakat ismételgetünk, hogy elménket és szívünket ne foglalják le szavak és formák, hanem átadhassa magát a hit és szeretet minden emberi kifejezésen túli megmozdulásának.

Hogy élvezzük a szokatlant, ahhoz állandóan ízlenie kell a megszokottnak. Hogy élvezzünk egy nagy bankettet, ahhoz értékelnünk kell a mindennapi kenyeret. Ez a paradoxon az Evangéliumokban is megtalálható. Jézus hűséges tanítványainak égi lakomát ígér. De miközben ezt várják, arra tanította őket, hogy imádkozzanak a mindennapi kenyérért.

21