Szolgálat 11. (1971)

Úttalan utak Ura

akkor is, ha egy kicsit összezavarodik tőle az értelmük. Zenész is, aki szereti a hangok játékát, akkor is, ha racionális értelmezésük mellbevágó vagy képtelenség. És festő, aki szívesen vet vászonra erős színeket és élvezi a hatást, jóllehet azok, akik megnézik a képet, talán azt gondolják, hogy fejetetején áll.

Ha a mi Istenünk éppen annyira, vagy még inkább a kuszaság Istene, mint a rendé, akkor egyszerűen nem lehet állandóan világos rendbe foglalt és előre meghatározható liturgiánk. Isten nem gyönyörködnék benne. Nem lehet olyan Egyházunk, amely kész teológiai válaszokkal rendelkezik minden helyzetre. Olyan törvénykönyvünk sem lehet, amely változhatatlan érvényű rendet szögez le. A zarándok Egyház ne egy dob ritmusára masírozzék: sok zarándokcsoportban rója útját, mindegyik a maga nótáját fújva, mindannyian egy irányba tartva, egyetlen ének kicsit disszonáns harmóniájával: Dicsérjétek az Urat, Amen, Alleluja!

Nem a rendben bizakodunk, hanem a Lélekben, aki minden úttalan úton átvezeti Isten vándorait.

9