Szolgálat 10. (1971)
Az egyház szava - A hittani kongregáció új szabályzata (Sz. F.)
Kongregáció új szabályzatának célja éppen az, hogy biztosítsa — amennyire ez emberileg lehetséges — a vizsgálatnak alávetett szerzőkkel szemben a méltányosságot és a tárgyilagosságot. A 2. pont szerint a kritérium nem az egyes teológiai iskolák által szabadon vitatható ilyen vagy olyan tétel, hanem maga a kinyilatkoztatás és a magisztérium tanítása. Ugyanez a pont azt is előírja, hogy a vizsgálatnál mindig a szerző eredeti szövegét kell alapul venni. A szabályzat két eljárásmódot különböztet meg: az egyik rendkívüli, a másik rendes. A rendkívüli eljárásmódra akkor kerül sor, ha egy katolikus szerző írásban vagy szóban a hittel nyilvánvalóan ellentétes tanokat hirdet és így kárt okoz az egyházi közösségben. A rendes eljárás két szakaszban történik: mindenekelőtt megbizonyosodnak a szerző pontos véleményéről, tehát teológiai szakvéleményt alkotnak tanításáról, összehasonlítva azt a kinyilatkoztatással és a magisztérium tanításával. A második szakaszban megvizsgálják a téves tan esetleges lelkipásztori következményeit, azt, hogy milyen veszélyt jelent a közösség számára és milyen módon lehet a bajt orvosolni. A rendes eljárás mindkét fázisában kollégiális módon kell a vizsgálatot megejteni, hogy így elkerüljék az egyéni, személyes ítéletek egyoldalúságát, hibáit. Az új szabályzat egyik legfigyelemreméltóbb pontja az, amely előírja, hogy a szerző védelmére (pro auctore) egy referenst kell kijelölni: ennek az a feladata, hogy előadja a szóbanforgó tanítás pozitív szempontjait és kiemelje a szerző érdemeit. Ez az „ügyvédnek“ nevezhető szakember válaszol a szerző ellen felhozott vádakra, rávilágít a félreértett szövegek igazi jelentésére, ítéletet mond az esetleges tévedések súlyosságáról és válaszol a konzultorok ellenvetéseire. Mindennek az igazságosság és a tárgyilagosság szellemében kell lefolynia. Az eljárás úgy kezdődik, hogy a szerzővel közlik a tanításában talált téves vagy veszélyes pontokat; egy hónapon belül válaszolnia kell a vádakra és meg kell magyaráznia nézeteit. Ezután kerül sor — ha szükséges — a párbeszédre. A szerző válaszának megvizsgálása után a Kongregáció rendes ülésén meghozzák a végleges döntést és — a Szentatya jóváhagyása után — közlik a helyi ordi- náriussal és magával a szerzővel. A új dokumentumot jan. 15-én írta alá Seper bíboros. Sz. F. Az árvái esperesi kerületből (Lengyelország) írja egy lipnicai oltártestvérünk: „A kilenc magyarlakosságú parochián a nép erősen ragaszkodik ősei hitéhez. Körülbelül még 19 800-an vagyunk. A hívek mindnyájan küldik gyermekeiket hitoktatásra, évenkint legalább egyszer meggyónnak és egyházi házasságban élnek. A húsvéti ünnepek alatt igen örültünk, mert Őeminenciája Carolus Wojtyla 27 diákonust szentelt pappá. Kettő körülük az árvái területről származik. Első miséjükön nagy tömeg vett részt. Az árvái esperesi kerületből 25 papnövendékünk tanul Krakkóban. Apácanövendékünk 80 van.“ 80
