Szolgálat 10. (1971)

Korproblémák

tudó írások, hogyan vetik fel más-más oldalról ugyanazokat a problémákat és tapogatnak lényegében egyforma megoldási módok felé. Nagy bizonyítéka ez az emberi sors közösségének, de annak is, hogy a látszólagos zűrzavarban már ott virraszt a kristályosodás folyamata. >yA modern istenkeresés útjai“ (Vass) c. tanulmány ismerteti azokat a teológiai kérdéseket, amelyek egyrészt a radikális („Isten meghalt“) teológia szélsőséges tételeihez vezettek, másrészt pedig ahhoz az újragondolt, „inkarnált“, életigenlő kereszténységhez, amely Jézus Krisztusban hathatósan keresi az ember igazi kiteljesedését. Másik teológiai cikkünk (Tomka) a személyes, élő hitnek azzal a szükségességével foglalkozik, amelyet az Egyházhoz tartozás megkövetel tőlünk, ha az Egyház újból „Isten jele“ kíván lenni a világban. — „Az ökumenizmus irányai“ (Gánóczy) c. tanulmány azt mutatja meg, miként igyekeznek az egyházak ma megvalósítani a keresztények párbeszédét és együttműködését és világosan jelzi az új törekvéseket (főleg a fiatalabb nemzedéknél tapasztaljuk ezt): „A lényeges az, hogy útra keljünk, éspedig közösen, az embermentő munka felé.“ — A harmadik világ helyzetét leíró, megrázó tanulmány (Zichy) végső kicsengése is ez: a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat!“ parancs a fejlődő országok megsegítésében kell hogy megtalálja legszélesebb alkalmazását. Megint más oldalról hangsúlyozza az önzetlenül önmagát adó szeretet alapvető jelentőségét a kínai misszionárius élettől meleg gondolatfűzése (Ladányi). — A nyugtalan és kontesztáló mai fiatalok (Horváth) mozgolódása ma még kiforratlan, sok negatív mozzanattal; de lényegében ez a lázadás is egy igazságtalan, önző, a jogtalanságokat törvényekkel „szentesítő“ társadalmi rend ellen szól. Az evangéliumi szellemet képviselő egyházak pozitív feladatok megvalósításába „foghatják be“ ezt a forradalmi sodródást. — Idegenből fordított tanulmányunk (H. de Lubac) nagy átfogó kép az Egyház mai belső válságáról, azon a szinten, ahol a „konzervatív“ és „progresszív“ minősítés szemmelláthatóan értelmét veszti. Rámutat a szélsőségekre, elhajlásokra, de ugyanakkor megjelöli a válság megoldásának feltételeit is: Jézus Krisztus szeretete és a katolikus egység szerető gondja. — Ugyanezek az alapmotívumok csengenek vissza újra meg újra többi rovatainkban is, Szent Ágoston gondolataitól (mert „semmisem új a nap alatt“) levelezőinknek a vajúdó világ közeli és távoli pontjairól érkező beszámolóiig, az egri katolikus spirituális kispapjainak írt búcsúlevelétől a protestáns lelkipásztori egységmozgalom vezetőjének elmélkedéséig vagy a presbite- riánus néger szabadsághős homíliájáig. Nemeshegyi Péter elmélkedése a szívéig hatol ennek a vajúdásnak: arra figyelmeztet, hogy az igazi megújulás csak a kereszt által jöhet, és csak benne lehet forrongó korunk reménye is. «

4