Szolgálat 10. (1971)

Tanulmányok - Zichy Aladár: A harmadik világ

a szomorú tények megváltoztathatatlanságának konstatálásában.

Ennek a tanulmánynak programja a harmadik világ megértésének elősegítése és azoknak a lehetőségeknek jelzése, amelyek döntően hozzájárulhatnak a megoldáshoz, s amelyek nélkül valószínűleg nincs is megoldás. Szándéka a tárgyilagos tanúságtétel amellett, hogy a szegényebb nemzetek megsegítésének van értelme, éspedig keresztény értelme.

Az egészséges beállítottság — távlatok

Mindenekelőtt elfogulatlan álláspont megszerzésére kell törekednünk, a) Emlékezzünk, hogy ezek közül a népek közül soknak szervezett közösségi élete és magas kultúrája volt akkor, mikor még mi európaiak „ücsörögtünk a fán“. (Mért lenne különben pl. még nálunk magyaroknál is közmondásos a „keleti bölcsesség“?) Sőt mi több, egyes civilizációkat, pl. az inkákét, mi európaiak tettük tönkre. Aztán ne feledjük: ők személy szerint épp oly kevéssé tehetnek elmaradottságukról, mint ahogy nekünk sem személyes érdemünk Newton vagy Mozart életműve, b) Tudatosítsuk, hogy ezeknek a népeknek komoly esélyük lehet a nemzetközi életben nemcsak a létjogosultság elérésére, hanem az ország különleges adottságainak megfelelően bizonyos monopólium megszerzésére is. Elég Japán előretörésére gondolnunk a finommechanika és elektrotechnika területén. De éppúgy elképzelhető, hogy egy-egy nép a modern ipari és konzumtársadalom életformájába a mieinknél sokkal magasabb humánus értékeket tud majd átmenteni, c) Vessünk számot a fejlődő országoktól való politikai függőségünkkel, főleg a világközvélemény kialakulása és a nemzetközi fórumokon való képviselet terén. Különösen érezhető befolyásuk az ENSz döntéseiben, d) Lélekben készüljünk elő elszenvedendő vereségekre. Az, ami már megindult a sport (rövid- és hosszútávfutás) területén, az élet más vonatkozásaiban sem fog sokáig váratni magára. Fokozatosan meg fog szűnni a fehér faj és az Európa/Északamerika hordta civilizáció uralkodó helyzete. Emiatt persze csak az esik apatikus hangulatba, aki rasszista vagy kultúrsoviniszta és akinek nincs még fekete vagy sárga vagy barna barátja. Hisz nem a fejlettebb országok hanyatlásáról, hanem az eddig fejletlen országok meggyorsult fejlődéséről van szó; nem a bátya gyengül, hanem a kisöccs emberesedik. Az idősebbnek ezután természetesen osztoznia kell majd az elsőségen.

Mindez a meggondolás rendszerint nem okoz nehézséget elméleti síkon, míg a problémákkal való gyakorlati szembenézésre nem kerül sor. Azonban hány lelkes, segítőkész fiatal ábrándul ki humanitárius ideáljaiból, mikor egy-egy kevésbé fejlett országba megérkezvén érintkezésbe kerül a mérhetetlen piszokkal, tudatlansággal, nemtörődömséggel, babonával, a gyöngébbek iránti kegyetlenséggel, s másrészt megütközve tapasztalja, milyen kényelmesek, kedélyesek, sok esetben vígak és gondtalanok a bennszülöttek! ök nem idegeskednek, nem izgatják magukat, nem szenvednek menedzser-betegségben. Nem kézenfekvő-e tehát arra következtetni, hogy ezek az

40