Szolgálat 9. (1971)
Halottaink - Gesztesi Ferenc (R.) - Pongrácz Lóránt (Plébánostársa)
kelt szárnyra ajkáról, abban az Istenben élő és mozgó lélek kért teret és emelkedett fölfelé, hogy könnyebben jusson el Ahhoz, aki legfőbb gondolata, gondja és óhaja volt ebben az életben. Ruzsik Vilmos GESZTESI FERENC (1932— 1970) 1S70. szept. 17-én, csütörtökön délután Kecskeméten, a Halasi út és a Külső körút kereszteződésénél egy vontatóvezető járművével ,úgy kanyarodott balra, hogy nem adta meg az elsőbbséget a vele szemben egyenes irányban haladó Gesztesi Ferenc 38 éves r. k. lelkész vezette segédmotoros kerékpárnak. A segédmotoros a vontató elejének ütközött. A baleset következtében G. F. olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy a kórházba szállítás után 15 perc múlva életét vesztette. A néhány perces előny, a figyelmetlenség, az erőszakosság okozta halálát“ — írja a „Petőfi Népe“ c. helyi újság riportere 1970. szept. 19.-én. 1956-ban szentelték pappá Vácott a zentai születésű fiatalembert. A családi fényképen hat derék, mosolygós ifjú veszi körül a szülőket, három fiú, három lány, — a fiúk közül kettő papi ruhában. 15 éves papi pályafutását káplán-hitoktatói minőségben élte le összesen öt plébánián. Püspöke szerint „egyéniségét az őszinteség, a szerénység és a buzgóság jellemezte.“ Nekünk még külön okunk is van szeretettel gondolni boldogult fiatal paptestvérünkre. A szomorú esetről értesítő levélben ezek a mondatok állnak: „Nagy örömet tetszett szerezni neki az utóbbi időben a Szolgálattal. Intenciós könyvében 5 intenció gondos bejegyzését találom a Szolgálatért. Ezt már nem tudta elvégezni." Belül és kívül mindent rendben szeretett tudni magában és maga körül. Ezért végrendeletét is gondosan elkészítette. Ebből idézünk itt néhány sort: „Szerettem az embereket. Mindig együttérző és nagyon is megértő, elnéző voltam mindenkivel. A legrosszabb emberre is találtam mentséget. Nem maradt meg másokról bennem a rossz benyomás. Nem kerestem a magam dicsőségét. Egész papi életemmel is Isten dicsőségét akartam. Amikor valamiért dicsőítettek, kényelmetlenül éreztem magamat és annak tudatában voltam, hogy Istennek köszönhetek mindent és övé a dicsőség is. Kezdettől fogva jó pap, Jézus szerinti pap akartam lenni és azért imádkoztam és másokat is imádkoztattam, hogy valóban az is legyek. Amennyiben nem sikerült, gyarlóságomnak, gyengeségemnek tudható be. Remélem, Isten irgalmas lesz hozzám ezért is.“ R. DR. PONGRÁCZ LÓRÁNT (1911 — 1970) Szülei először a jogi pályára szánták. Innsbruckban kettős — filozófiai, teológiai —■ doktorátust szerzett. Eleki káplán, makói hittanár, majd Szegeden hitoktató és a Szent Imre-kollégium orvostanhallgatóinak prefektusa lett. Növendékei máig szeretettel, becsüléssei emlékeznek éles logikájára, tudományos felkészültségen alapuló meggyőző erejére. 1958-tól Apátfalván működött, előbb a szemevilágát elvesztett plébános koadjutoraként. Úgy megszereti népét, hogy visszautasítja a felajánlott főiskolai tanári széket. Közben országszerte újmódszerű papi lelkigyakorlatokat tart a modern lelkiség kialakítására, vetítéssel, magnóval, lemezekkel, táblázatokkal illusztrálva. Legnagyobb örömmel a kispapok őszi nagy lelkigyakorlatait vezeti. Könyvet dolgoz ki a jegyesoktatásról. Szegény paptestvéreket „dugott" borítékokkal segélyez. „Légy szíves mondj egy misét“ — adja át a borítékot, amelybep 100-1000 Ft bújik meg . . . Szerénységét jellemzi, hogy a csípőficama miatt felkínált Trabant helyett csak a rokkantak háromkerekű Velorex-ét fogadja el. Plébániája az adminisztrációs 08
