Szolgálat 9. (1971)
Könyvszemle - F. Klostermann: A holnap papja (Békési István)
elmélkedést-szemlélődést. A magyar papság nagy lelki hasznot meríthet ezekből az elmélkedésekből rekollekciók, lelkigyakorlatok alkalmával. De szerzetesnők, sőt világiak is használhatják lelki olvasmányul vagy elmélkedési könyvül. Igaz, az utóbbi húszharminc év során több olyan új, sürgető probléma merült fel a papi és a szerzetesi élet területén, amelyeket Courtois könyve kifejezetten nem érint; mégis — mivel a mai papi és szerzetesi élet válságának gyökere éppen a hit és a belső élet megfogyatkozásában keresendő —, Courtois könyve ma is aktuális: a legszükségesebbre hívja fel a figyelmet. G. Michonneau és F. Varillon SJ gondolatai az igehirdetésről szintén nagy segítséget nyújtanak a lelkészkedő papságnak. Michonneau plébános, Párizs külvárosának lelkipásztora inkább gyakorlati tapasztalatait összegezi és az életből vett példákkal illusztrálja a prédikáció (különösképpen a népi környezetben végzett igehirdetés) problémáit. P. Varillon jezsuita atya pedig — a francia értelmiségiek, egyetemisták ismert lelkésze — az igehirdetés alapvető elméleti szempontjait (pszichológiai, szociológiai, irodalmi és teológiai tényezőit) foglalja össze. P. Varillon könyveiben (különösen „Éléments de doctrine chrétienne“ c., olcsó zsebkiadásban is megjelent kétkötetes munkájában) a keresztény tanítást népszerűsítette: a mai értelmiségieknek közérthető (nem szakteológiai) nyelven adta elő a teológiát, anélkül, hogy a felületes „haute-vulgarisation“ pontatlanságaiba tévedt volna. — Michonneau és Varillon közösen kiadott könyve (Propos sur la prédication) magyar fordításához írt előszavában ezeket emeli ki a bécsi Kiadó: „Nem rendszert akar nyújtani e mű, — hanem indításokat. Nem elméletből, hanem gyakorlatból. Bármennyire különböző is a két írás: a lényegi mondanivalóban megegyeznek. Szuggesztív erővel szól belőlük a megyőződés, hogy mily nagy lehetőség rejlik az igehirdetésben: — egyaránt sürgetik a hallgatók igényeihez való gondos alkalmazkodás szükségességét: mindegyiküknél arany fonálként húzódik végig az eléggé sohasem hangoztatható gondolat: elsősorban Jézus Krisztust hirdessük, kizárólag az Ö szóvivői legyünk!". Szabó Ferenc Ferdinand Klostermann: A holnap papja. (Priester für morgen.) Tyrolia 1970. 620 o. Klostermann professzor legújabb könyve saját megjegyzése szerint 1967 óta készen állott. Bár iparkodott az újabban megjelent irodalmat, az újabb szempontokat, megállapításokat, kísérleteket figyelemmel kísérni és hasznosítani, éppen az események és az egyházi újítások gyors üteme miatt már nem egészen új. Mit jelent papnak lenni ma és holnap, mi a pap szerepe az Egyházban és a társadalomban: ez a könyv főproblémája. A könyv első része helyzetképet akar adni. Az európai kép elég teljes — és lehangoló —, de „a világ többi része" rövid nyolc oldalt kap. Hiába, még mindig kísért bennünket Belloc felfogása: „A hit Európa és Európa a hit." Kár, hogy a sötét helyzetképet nem derítette fel egy kissé a horvát helyzet fölemlítésével. Keletről is több adatot reméltünk. Hiányzik Kanada, Ausztrália és az Egyesült Államok igen jelentős katolikus kisebbségének, az ottani kérdéseknek az ismertetése. Az ötödik és hatodik rész (E és F) a könyv terjedelmét, súlyát és árát lényegesen növelte, de mondanivalójához nem ad lényeges többletet. Az E pont közel száz oldalon nem más, mint a Zsinat egyik legrövidebb dokumentumának, a papnevelésről szólónak a parafrázisa. Legértékesebb itt „A gyakorlati teológia körvonalai" c. zárórész. A hatodik rész (F) lényegében dokumentáció. A római, az osztrák, a holland és a német próbálkozások felsorolása, néhol még a heti órarend közlése is. Az az ember benyomása, hogy hallgatói (akiknek különben ajánlotta is a könyvet) szemináriumok keretében összehordták az elérhető anyagot és a könyvhöz csatolták zárófejezetként. De itt is alig található beszámoló az Európán kívüli kísérletekről. Három 87
