Szolgálat 9. (1971)

Eszmék és események - Adottságok és lehetőségek a diakonátussal kapcsolatban (Dr. Gróh Béla)

Mindkét diakonátus cölibátussal jár, de a nős ember megmarad házasságában, bár új házasságot nem köthet. Az egyházmegye gondoskodik megélhetésükről, de tisztességes polgári foglalkozásnak nincs akadálya.

A diákonus állapotbeli kötelessége az Oltáriszentség és az Anyaszent- egyház szolgálata. Legyen szabad minden szenvedélytől, kész minden jócselekedetre, életével adjon jó példát. A püspökkari konferencia feladata irányelveket adni számukra lelkiolvasmány és elmélkedés végzéséhez. Kívánatos, hogy naponta járjanak szentmisére, gyakran gyónjanak és áldozzanak, végezzenek lelkiismeretvizsgálatot és tiszteljék a boldogságos Szűz Máriát. Ajánlatos, hogy mindennap mondják el a breviárium egy részét. Háromévenkint végezzenek lelkigyakorlatot. Tanulmányozzák a teológiát úgy, hogy másoknak is továbbadhassák. Tiszteljék a püspököt és engedelmeskedjenek neki. Ruházatukat a püspöki kar határozza meg. (Részletesen lásd: Fischer-Kramer-Vorgrimler: Der Diakon. Freiburg i. Br. 1970.)

Az eddigi intézkedésekhez megjegyezhetünk annyit, hogy általános tetszést keltettek mindenfelé. De miután ez csak a kezdet, ma a dialógus világában szinte elvárja a törvényhozó tőlünk, hogy javaslatokat tegyünk. Ezeket így foglalhatjuk össze:

1. A diakonátus legyen egységes. Ne legyen háromféle diákonus: papnövendék, fiatal és idős laikus. A cölibátust az áldozópap részére kellene fenntartani. A nőtlen diákonus legjobb belátása szerint határozzon, hogy cölibátusban élő áldozópap akar-e lenni, vagy diákonus maradni és megnősülni.

2. A megözvegyedett diákonus, amennyiben a követelményeknek megfelel, legyen pappászentelhető. Az érdemes, feladatát átlagon felül teljesítő diákonus tíz évi működés után „vicearchidiaconus“, további öt év után pedig „archidiaconus“ címmel legyen kitüntethető.

3. Aldozópap, aki ezen méltóságra nem alkalmas, de saját kérelmére is legyen diákonussá lefokozható. Tehát „reductio ad statum diaconatus“ a „reductio ad statum laicalem“ (can. 211 és 2305) helyett.

Az így kiegészített diakonátus-rendszer előnye az, hogy a) könnyít a paphiányon, b) elősegíti a késői papi hivatásokat, c) közelebb hozza a laikusokat a klerikusokhoz (sokan nehezményezik a még fennálló magas válaszfalat), d) sok aposztáziát lehetne vele elkerülni, e) nem utolsó sorban: terjesztené a teológiai műveltséget ma, amikor a hitbeli tájékozatlanság oly nagyfokú.

Az ilyen nagyvonalúan kiépített diákonusi intézmény nem volna teljes, ha megfeledkeznénk a nőkről, ha nem lenne szó d i á k o n i s s z á k - ról. Ma általános panasz, hogy a nők szerepe az Anyaszentegyházban csak har- madlagos. Változatlanul olyan, mint akkor volt, amikor az asszonyok tanulatlanok voltak és szerephez csak a családban jutottak. Ma, amikor teológiai doktorkisasszonyokkal találkozunk, amikor az életben a legtöbb téren egyen80