Szolgálat 9. (1971)
Eszmék és események - A zarándok pápa
Mit is láttam? Ausztrálokat, akik általában zárkózottak és hidegek: amint Krisztus földi helytartóját közeledni látták, hirtelen felszabadultak és megváltoztak. Tagbaszakadt, napbarnított férfiak rekedtre ordították magukat; apró gyerekek boldogan ácsorogtak órák hosszat a tűző napon, fehér-arany zászlócskáikat szorongatva; asszonyok sírtak, tapsoltak és áldásra emelték kicsinyeiket, apácák kerítéseken másztak át és tévétornyokra kapaszkodtak föl, hogy csak egy pillantást vethessenek még arra a fehérbe öltözött törékeny kis emberre. Miért ez az érzelmi kitörés? Ausztrália katolikusai számára a hihetetlen vált valósággá. Oly sokáig vártak rá; és most végre eljött az Egyház földi feje az Egyháznak ebbe a virágzó részébe. Áthidalta a 11 000 mérföldnyi (18 000 km) távolságot, amely Sydneyt Rómától elválasztja. Jött, hogy jóváhagyó pecsétet tegyen az ausztrál katolikus hívek 200 éves küzdelmére és áldozatára. (Érkezés:) A látogatás nagyon protokollszerűen indult. A repülőtéren megjelentek az előkelőségek. A manilai merénylet után a biztonsági intézkedéseket nagyon megszigorították és magára a repülőtérre csak mintegy háromezer embert engedtek be. De a merev figyelmesség, kimértség és tartózkodás magatartását egy csekélység megváltoztatta — annyira, hogy a jelenlevők és a televízión figyelők pillanatok alatt egyik ámulatból a másikba estek. Amikor a Szentatya kiképett a repülőgép ajtaján, a hirtelen kerekedett szél fehér capuláját messze sodorta, ott állt fedetlen fővel, alázatosan belenyugodva a természet szeszélyes játékába. Az egyik jelenlevő megjegyzése, ami utat talált a sajtóba is, talán százezrek megváltozott érzését nyilvánította: „Ö is olyan ember, mint mi.“ (Szinérváry K. András.) Azon a nedves november 30-i estén egy alacsony középkorú asszony is ott szorongott a sydneyi St. Mary székesegyház előtt várakozó tömegben. „Milyen messziről jött?“ — kérdeztem. „Ezer mérföldről — felelte boldogan — és 29 órát voltunk a buszban.“ Hite a Dél-Ausztráliából megtett hosszú utat csak rövid kiruccanásnak látta. Pedig egy ország határain belül akkora távolságot utazott át, mint Bécstől Moszkva. Hitével az Isten háta mögött egyedül és mindentől elzártan élő katolikus településeket képviselte. (Elliott.) (Az első pápai mise Ausztráliában: nov. 30-án este a papoknak és szerzeteseknek a székesegyházban:) Legyetek Isten emberei, hirdessétek egész magatartástokkal a természetfölötti elsőbbségét, hitetek egyenességét, önátadástok teljességét. Legyetek minden felebarátotok szolgája, tekintet nélkül származásra, társadalmi osztályra; szolgáljatok azoknak, akik közel vannak és azoknak, akik távol, azoknak, akik keresnek és azoknak, akik szenvednek. Legyetek az Egyház emberei is. Az Egyház nem választható el Jézus Krisztustól: Krisztus Teste ő. Az Egyházban, az Egyházzal, az Egyházért fejlődik ki lelkiéletetek teljesen és lesz termékeny szolgálatotok. 71
