Szolgálat 9. (1971)

Eszmék és események - A zarándok pápa

ESZMEK ES ESEMENYEK

A ZARÁNDOK PÁPA

VI. Pál pápa eddigi kilenc külföldi apostoli útja közül három kifejezetten zarándoklatnak tekinthető. Ezek: szentföldi útja 1964 elején (jan. 4-6); 1967. máj. 13-i fatimai és 1968. aug. 22-24-i délamerikai (Bogota) látogatása. Ez utóbbi volt első igazán „katolikus“ utazása, példázva az egyházi és püspöki kormányzás, tanítóhivatal fontosságát, gyakorlásának módját.

Már nemcsak katolikus, de „keresztény“ jellegű volt az 1967. júl. 25-26-i konstantinápolyi és efezusi, s nagyrészt az 1969. jún. 10-i genfi út is: a keleti ortodox és a nyugati protestáns egyházakkal folytatott tárgyalások ünnepélyes pecsétje, a közös és együttes fellépés nagy bemutatkozása legfelsőbb szinten.

A harmadik csoportba oszthatnók azokat az utazásokat, amelyek lehetővé tették a nagy nemkeresztény vallásokkal való kapcsolatok felvételét is. Itt kell megemlítenünk mindenekelőtt az 1964-es nagy indiai utazást (Bombay, dec. 2-5), de Ugandát is (1969. júl. 31-aug. 2.), bár ide a vértanúk ünneplése vitte. Ugyanakkor közvetlen kapcsolatba került az afrikai népekkel és sajátos kultúrájukkal. Bombayban az ősi ázsiai, Ugandában az iszlám vallási képviselőkkel vette fel első ízben a személyes összeköttetést.

A negyedik csoportba azokat az utazásokat sorolhatnánk, amelyek során az evangéliumi tanítás szerint „minden jóakaratú emberhez“ akart szólni a pápa. Itt említjük meg New Yorkban 1965. okt. 4-én az Egyesült Nemzetek képviselői előtt elmondott nagy beszédét. Genfi útján pedig a Nemzetközi Munkaszervezet kiküldöttei előtt szólt az emberi személy, a szabadság és az alapvető emberi jogok védelmében.

Különleges helyet foglal el az utazások között az 1970. ápr. 24-i szardíniái látogatás és a mostani (1970. nov. 26 — dec. 5.) körutazás. Az első a bona- riai Miasszonyunk zarándokhelyén nemcsak a Mária-tisztelet időszerűségét emelte ki, de újra kifejezte: a pápa nemcsak a világegyház feje, hanem Róma püspöke és Itália prímása is. Az óceániai út a leghosszabb és egyben a legveszélyesebb utazás volt, amelyet pápa valaha is tett. 9 napig volt úton, 9 állomást érintett. Gépe 45 000 km-t repült át, 55 órát töltött a levegőben. Nem egyszerű protokoll-intézkedés volt, amikor éppen az út előtt nevezte ki Villot bíborost a Római Egyház camerlengo-jává, biztosítva ezzel a legelemibb stabilitást baleset vagy meglepetés idejére. A ma még teljesen ki nem derített manilai merénylet is igazolja előrelátását.

69