Szolgálat 9. (1971)
Tanulmányok - Jegyzetek a papság kríziséről
TANULMÁNYOK JEGYZETEK A PAPSÁG KRÍZISÉRŐL A náci koncentrációs táborok szörnyű miliőjében senyvedő emberek, kiszakítva megszokott életük környezetéből, lassankint önmaguk előtt is elvesztették azonossági igazolványukat; „számokká“ váltak nemcsak a tábori vezetőség lajstromában, hanem szinte önmaguk szemében is. Kivételt képeztek a nagy szellemi erővel rendelkező személyek; tudósok, művészek, politikusok, s elsősorban a papok, akik — bár radikálisan megváltozott helyzetben — folytatták előbbi hivatásukat és megőrizték személyi azonosságukat. Ma viszont a mai egyházi életet jellemző válságtünetek között az egyik legfőbb a papság krízise: Van-e a mai papnak „azonossági igazolványa“? van-e létjogosultsága a szekularizált világban? és lehet-e igazolt helye az egyházon belül? Ennek a krízisnek újszerűsége abban áll, hogy maga a katolikus papság van megkérdőjelezve, és a kérdés, sőt támadás a régi papi fogalom ellen nem kívülről jön, hanem belülről: hivő laikusok és papok részéről. Az 1969- ben megalakított Pápai Teológiai Bizottság egyik feladata éppen ezért az lett, hogy a papság teológiai alapjait felülvizsgálva tegye meg előterjesztését, és az 1971 őszén tartandó Püspöki Szinodus napirendjének legfontosabb pontja éppen a miniszteriális papság. A krízis okai Hogyan vesztette el a pap eddigi természetes biztonsági érzését? Mik az okai ennek a krízisnek? Nem tarthatunk igényt teljességre; röviden a következőkre mutatunk rá. 1) A modern szekularizált világban az ember saját sorsának alakítója lett. A technika csodálatos fejlődésével egyre inkább meghódítja a világot, s annak erőit szolgálatában tartja. Ennek a világnak fia értetlenül áll a szakrális világgal szemben. A modern állam egymásután veszi kezébe azokat a területeket (iskolaügy, karitász, kultúra, stb.j, amelyek eddig az egyházi szolgálat szerves részei voltak. A következmény az, hogy a pap szociológiai szempontból a társadalom szélére kerül. A nemhivő társadalom értetlenül áll vele szemben, de a hívők is sokszor csak a szentségek vagy szentel- mények kiszolgáltatójának tartják, mintegy mágikus erőt tulajdonítva szolgálatának. A társadalomban eddig elfoglalt helyének megváltozásával, megbecsült szolgálatai kikapcsolásával csak a lelki terület marad meg számára, 5
