Szolgálat 9. (1971)
Tanulmányok - Kövecses Géza: A papnevelés lelki reformja
Az egység testvéri közösséget jelent, a Szentháromság közösségének élő mását. A szeminárium minden tagja úgy él együtt, mint Isten családjának tagja és „a Misztikus Test szerves része“ (LG 6-7). Nagy létszám esetén az OT javasolja a növendékek kisebb csoportokra való osztását (7). (gy könnyebb személyesen foglalkozni minden növendékkel. Hasonló módon szervezhetők meg a tanulókörök és csoportok. Mélységes felebaráti szeretetnek kell átjárnia a növendékek egyéni és csoportos munkáját. A testvéri segítőkészség legyen olyan fokú. hogy egymagában is tanúsítsa az élő Krisztus jelenlétét (vö. Jn 13,35). A növendékek belső előmenetelének fő kritériuma a testvéri, közösségi érzés legyen, amelyet az Isten iránti szeretet vezérel. A szentség a szemináriumi közösségnek Istennel való belső kapcsolatában nyilvánul meg (LG 39-42), Egyén és közösség a Szentlélek folytonos hatása alatt áll. Döntéseiknek, személyi törekvéseiknek, lelkipásztori tervezgetéseiknek mindig a Szentlélek ihletéséhez kellene igazodniok. A szemináriumi közösség egyben kultuszközösség, átitatva a liturgia szellemével, azaz nagyon intenzív liturgikus élettel (SC 17). Ennek kimagasló pontja a szentmise: a feltámadott Krisztus húsvéti misztériumának szentségi szolgálata. A katolikus szellem a külső világ felé való tájékozódásban fejeződik ki. A Zsinat kívánja, hogy már a szemináriumi képzés alatt szülessék meg növendékeinkben az Egyház univerzális szelleme. A szeminárium tárja ki kapuit, legyen nyílt, tegye lehetővé, hogy kispapjai kapcsolatot tarthassanak fenn minden társadalmi réteggel, különböző korú, nemű és gondolkodású személyekkel (OT 19,21). Fogadják tárt karokkal azokat, akik képesek őszinte és termékeny párbeszédet folytatni a szeminárium közösségével. Olyanokkal is biztosítsanak növendékeiknek kapcsolatot, akik között a szervezett lelkipásztori munka nem lehetséges. Ezt szolgálná pl. a jól organizált nyári szünet, az ország más-más területén végzett rövid gyakorlóidő, stb. Mindezt úgy kell irányítani, hogy a világgal tartott reális kapcsolat ne torzítsa el, inkább erősítse kispapjaink lelkipásztori állásfoglalását. Az apostoliság a pap részvétele a krisztusi küldetésben. A Zsinat kívánja a papok egységét és testvériségét az apostoli munka egész területén (LG 28, PO 18). A szeminárium adja meg növendékeinek a papi életközösség élményét (PO 8). Ennek alapjául szolgáljon a nevelők példás testvéri közössége, nevelők és növendékek őszinte, megértő viszonya, valamint maguknak a kispapoknak testvéri, apostoli együttműködése (OT 5). A püspök gyakori látogatással fejlessze az atya-fiú kapcsolatot. Hogy kispapjaink eljussanak e valóságos testvéri életközösséghez, ahhoz feltétlenül szükséges a papi egyéniség szilárd alapokon nyugvó formálása (OT 11), az emberi erényekben való szüntelen gyarapítása. Amit a Zsinat az ember személyéről és méltóságáról, jogairól és kötelességeiről tanít, az teljes egészében érvényes szeminaristáinkra is. Az „én“ és a „te“ viszonya itt már nem ellentétes, inkább kiegészíti egymást a „mi“-ben. A személy személyiséggé válik mások iránt tanúsított érettségével, önként felajánlott szeretete által. Ez a végső ideál, Krisztus hasonmása, amelyre kitartóan és szüntelenül törekednünk kell. A zsinati dokumentumok rövidítései: DV = Dei Verbum, G. Sp. = Gaudium et Spes, LG = Lumen Gentium, OT = Optatam Totius, PO = Presbyterorum Ordinis, SC = Sacrosanctum Concilium. , Tanulmányunk szerzője 1955-től haláláig, 12 évig a brazíliai Sao Leopoldo-ban volt szemináriumi spirituális. Megértő, nyílt és okos, a modern lélektan eredményeibe
