Szolgálat 9. (1971)
Tanulmányok - Őrsy László: A szerzetesek és az Egyház
zarándok Egyház mindkettőt megéli: állandóan szenvedi és ünnepli Krisztus halálát és állandó örömmel élvezi és ünnepli feltámadását. Mindez része az Egyház szentségi jellegének. 4) ISTENNEK SZENTELT KÖZÖSSÉGEK . . . folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot. (Dante: Isteni Színjáték, 3,33) A végkövetkeztetés, amelyre törekszünk: az Istennek szentelt közösségek sajátos módon részesei az Egyház szentségi jellegének. Isten minden ember iránti szeretetének jelei és e szeretet szétosztásának eszközei \ A tisztánlátás kedvéért megjegyezzük, hogy teológiailag csak kicsiny a különbség — vagy egyáltalán semmi — az Istennek szentelt élet különféle formái között: rend, kongregáció, közös életet élők társasága és világi intézmény. A különbség közöttük jogi, nem teológiai. Történelmi szükségből keletkeztek ezek az eltérő formák, rendszerint abból az igényből, hogy rugalmasabbak lehessenek, mint amit egy már létező kategória megengedett. Mivel bennünket az Istennek szentelt élet teológiai értelme foglalkoztat, jogos, hogy a jogi különbségekkel ne sokat törődjünk. A valóságban sok más jogi kategóriát lehetne összeegyeztetni az Istennek szentelt élettel. Vagy elképzelhetünk olyan helyzetet is, amikor egyáltalában nincsenek kategóriák az egyházjogban, hanem az intézmények sajátos különbségei saját alkotmányukban vannak lefektetve* 4 * 6. Amikor az Istennek szentelt közösségek értelmét és a Egyházban betöltendő szerepüket keressük, két analógiát idézhetünk. Az egyik a Tizenkettő közössége Jézus körül. Az Úr előkészíti őket, hogy tanúi legyenek halálának és feltámadásának és hordozói üzenetének. Az apostolok élete lehet mintája az Istennek szentelt közösségek életének — természetesen figyelembevéve a hely és idő okozta különbözőségeket. A másik analógia a kis helyi egyházaké: a hívek kis gyülekezetei a Lélekben és az Eucharisztia ünneplésében. Az Istennek szentelt közösségek mint ecclesiolae, kis egyházak jelennek meg. A Tizenkettő közösségét és az ősegyház kis gyülekezeteit is az a lenyűgöző tapasztalat tartotta fenn és abból éltek, hogy megismerték és befogadták Isten megváltó szeretetét, ezt a minden várakozásukat meghaladó ajándés Most is mindig felmerül a kérdés: jobb-e a szerzetesi állapot, mint a házasság? Meg kell jegyeznünk, hogy ez elvont kérdés, az életben azonban nincsenek elvont helyzetek. Mindenkinek az a legjobb állapot, amelyikre hivatott. Minden más az ö számára kevésbé lenne jó. Ha valakit Isten a Neki szentelt életformára hív, a legjobb, amit tehet, ha követi ezt a hívást. Ha nincs hivatása, vakmerőség lenne ezt tennie: számára a legjobb életút a házasság. Viszont jogos beszélni az Istennek szentelt élet kiválóságáról, a teljes nyíltságról Isten felé a cölibátusban és a teljes odaadásról az emberek iránt a közösségben. 4 Nem lenne reális az egyházjog ilyen radikális változását már a közeljövőben elképzelni, de erős igény mutatkozik a hagyományos kategóriák megengedettnél nagyobb rugalmasságára. Talán a készülő törvény ad majd engedményeket, kivételek alakjában. 30
