Szolgálat 9. (1971)
Tanulmányok - Őrsy László: A szerzetesek és az Egyház
keresztül tudjuk húzni az ő akaratát. A donatisták elleni harcban Sz. Ágoston behatóan megvilágította ezt az igazságot. A donatisták a szentségek érvényességét a pap életszentségétől akarták függővé tenni. Micsoda szörnyűséges helyzetben lennénk akkor — mondja Ágoston. Micsoda aggodalomnak kellene emésztenie mindenkit, hogy olyan pap kezébe kerül, aki nem teljesíti azt, aminek beteljesítésére hivatott! És micsoda biztonságot jelent a szolgálatok igénybevevőjének és kiszolgáltatójának egyaránt az a tudat, hogy cselekvésünk és csődjeink közepette is Krisztus marad az igazi cselekvő, a szentségek valóságos kiszolgáltatója, s végső soron ő maga vezeti egyházát, megnemfelelő eszközök által is! így e hívás hallatlan kihívása ellenére is — amelyet nem szabad kisebbítenünk — éppen a helyettesi minőség tudatából szent gondtalanság fakad. Ez lehetővé teszi, hogy derűs örömmel, görcsös aggályoskodás nélkül vigyük végbe szolgálatunkat. Éppen mikor a felelősség terhe miatti gondokkal kezdünk kínlódni, akkor kell megtanulnunk egy kicsit kevésbé fontosnak tartani magunkat, akkor kell tudnunk: végül is nem m i valósítjuk meg a világ üdvösségét, hanem Ö; ö pedig azt akarja, hogy aggodalom nélkül, vidáman járjuk útunkat. Azt akarja, hogy ne nézzünk körül, ne számolgassunk, ne kérdezzünk, hanem alázatosan bocsássuk rendelkezésére gyöngeségünket és azt, amire képesek vagyunk, azontúl pedig hivő és reménykedő lélekkel hagyjuk rá a mások és a magunk elégtelenségét, — őreá, az igazi Főpapra, aki egyedül adhatja meg nekünk mindig újra, hogy helyesen töltsük be a papi szolgálatot. örsy László A SZERZETESEK ÉS AZ EGYHÁZ „Miután többféleképpen és különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján atyáinkhoz, e végső korszakban Fia által szólt hozzánk“ (Zsid. 1,1-2a). Tanulmányunk témája a zsidókhoz írt levél e részletének bővített változata lehetne: „Többféleképpen és különböző módon szerette hajdan Isten atyáinkat, a végső korszakban Fia által szeret bennünket.“ Isten egyetemes szeretetét kiárasztotta az egész világegyetemre. A léleknélküli teremtmények szépsége és változatossága a növények és állatok élete, az értő és szeretni tudó ember gazdagsága tanúságot tesz a szeretet végtelen forrásáról, amelyből ered. A Fiú elküldése új, pazar többlet a már szeretettel telített világegyetemben: Fia által Isten új módon van jelen közöttünk. Ez az új és titokzatos jelenlét az idők végezetéig tart az Egyház, vagyis a hívek közössége által. A keresztények közösségében ismét sok különböző módon nyilvánítja ki Isten szeretetét. Ezek egyike az evangéliumi tanácsok adománya sokak számára, akik a nagyobb közösségen belül kisebb csoportokat alkotnak. 22
