Szolgálat 8. (1970)
Tanulmányok - Cserháti József pécsi püspök: Közös felelősség a püspök és a pap szolgálatában
Atyának kijár, és amelyet az ember bűnével megtagadott. A mennyei Atya elfogadta az Emberfia áldozatát, feltámasztotta őt halottaiból és megdicsőítette őt. Ez a megdicsőült Jézus Krisztus tovább él itt a földön egyházában és egyháza által, amely Krisztus üdvösségi küldetését van így hivatva folytatni a világ végéig. Ez a küldetés liturgikus szolgálat az Atya felé Krisztussal a Szentiélekben és felebaráti szeretetszolgálat Krisztussal az emberek felé. Ha a szolgálat fogalmával fogjuk össze az Egyház tevékenységét, világosan látható, hogy külön szerep jut a hierarchikus, hivatalt viselő papságnak, amelyet éppen ezért szolgálati papságnak is nevezünk. Ebben a szolgálatban a hatalom már nem is hatalom, hanem küldetés és megbízatás, és a hatalom gyakorlása helyébe mindig a konkréten jelentkező munka és feladat lép, a parancsolást pedig fel fogja váltani a jóban való elöljárás és a jópéldaadás, és az engedelmességet feloldja a felelősségvállalás súlyos kötelessége és a közös felelősség el nem hárítható hordozása. És mivel az egyházban a szolgálat, bár sokrétegű, de lényegében mindig egy és ugyanaz, akár kis vagy nagy helyen, akár könnyű vagy nehéz poszton vagyunk, akár a püspök vállán nyugszik a nagyobb teher, akár a papságnak kell kétkezével remegve is hordoznia a közös akaratot, az mindig csak egy és ugyanaz a szolgálat: Krisztusnak és egyházának a szolgálata. „A papok Istentől kegyelmet kapnak arra, hogy Krisztus Jézus szolgái legyenek a nemzetek között, és megvalósítsák az evangélium szolgálatát.“ (Határozat a papi szolgálatról és életről 2.) A tekintély és engedelmesség csak ebben az igazán biblikus fogalomban oldódik fel, vagy ha akarjuk, annak a Krisztusnak a valóságában, aki „kiüresítette önmagát és a szolga alakját vette fel" (Fii. 2, 7). Ütközés csak ott keletkezhetett — és azért tört fel szinte kamaszos erővel —, ahol a hatalom világi értelmezésében az uralkodás szellemétől volt fertőzött. A püspök atyai tekintélye A püspök tekintélye az apostoloknak adott küldetés és megbízás tekintélye. Úgy kell tudnia bánni övéivel, a reá bízott segítőtársakkal, mint ahogyan a családapa gondoskodik a család tagjainak összetartozásáról, ellátottságuk biztosításáról, mindenki helyes eligazításáról és képességének megfelelő életbe helyezéséről. „A papok egyetlen papi testületet és családot alkotnak; az atya a püspök." „A püspökök vegyék körül mindig különös szeretettel a papokat, hiszen azok az ő feladataik és gondoskodásuk egy részét vállalják és végzik oly odaadással a mindennapos lelkipásztorkodásban: fiaiknak, barátaiknak tekintsék őket; ezért mindig készségesen hallgassák meg őket és törekedjenek a velük való kölcsönösen meghitt jóviszony által az egész egyházmegye minden lelkipásztori munkáját előbbre vinni.“ (Határozat a püspökökről: 28, 18.) A püspöknek e tekintélye, belső kormányzati megbízatása szinte külső feladatnak látszik a püspöki ordóból 8
