Szolgálat 8. (1970)
Eszmék és események - „Miért vagy én lelkem szomorú... ?“ (E. H.)
„MIÉRT VAGY ÉN LELKEM SZOMORÚ ÉS MIÉRT HÁBORGATSZ ENGEM?“ (Egyéni reflexiók Boros László könyvéhez, „A köztünk élő Istenihez.) „Amerre én jártam, kövek énekeltek, Mert az édesanyám üzent a köveknek, Szíve ment előttem előre követnek . . (Mécs L.) Közel negyvenéves iparkodás van a hátam mögött, Uram. Hozzáértő lelki emberek ítélete is az, hogy derék iparkodás volt. Sokszor mintaszerű. Nem hetvenkedésből mondom. Ami jó volt, a Te kegyelmed, jól tudom. Édesanyám, szentéletű rokonok, derék jó hívek imája kísért. Sokaké, mert sokakat tudtam szeretni Veled és Érted. Meg önmagukért is. Magam is cipelem az embernyomor minden terhét. Tudom, mekkora kincs és erőforrás a szeretet. Azért iparkodtam őket szeretni, mert jól esett nekik, mert segítette őket, mert valamit megsejtettek Belőled. De a kövek nem énekeltek, Uram. Megsebeztek. Föltörték nem a lábamat, de lelkem és szívem legmélyét. Csupa seb, csupa vér, csupa rongy ott lenn a legmélyebb lényegem. + Én is álmodtam sokat, sokszor és nagy dolgokról. Ismerem dicséreted a prófétáról, akit a vágyak emberének mond az írás. Mint ő, sírtam és imádkoztam Isten szent városáért: az Egyházért, népemért, ezért a jobb sorsra érdemes szép világodért, a rám bízott és hozzám közel került lelkekért. És most fáj látnom a pusztulás utálatosságát a szent helyen. A gyönge- ség ezer jelét, a választottak romlását. Fáj nekem minden emberfájdalom, fáj a gyűlölködés uralma, fáj az ártatlanok romlása és fáj, nagyon fáj az eget-földet megvívni akaró nagy emberi erőfeszítés, mert annyiszor lesz belőle még nagyobb csalódás, emberszenvedés és emberkín. Bíztam és reméltem, hogy tehetünk értük valamit. Szebbé tehetjük a földet. A vadócból tényleg kivirít a rózsa: a szebb, a békésebb, az emberibb élet virága. Értük és Érted akartam nagyot tenni. Hol az eredmény? . . . Erősítsd hitemet. Hadd tudjam: álmodni szabad, tervezni kell, a szolgálatban kifáradni nem szabad, a harcot mindig újra kell kezdeni. Utána és közben pedig nem szabad felednem: Uradat, Istenedet imádjad és csak NEKI szolgálj! A te kiismerhetetlen, titokzatos akaratodnak. + Tehetséget, talentumokat adtál nekem is, Uram. Nem a legtöbbet, de nem is keveset. Dolgoztam, tanultam, virrasztottam és imádkoztam, hogy jól kamatoztassam őket. Nem kellenek Neked a talentumaim? Qe hiszen Te adtad. És még a csekélyke adományról is el kell számolnunk. Ki érti, mit akarsz velem? 88
