Szolgálat 8. (1970)
Eszmék és események - Teológiai aggiornamento Magyarországon
kodás“-ra az imént felvázolt hitvallás-jellegű teológiai gondolat mércéjét alkalmazni, s mindjárt föltűnésekor „a vallásos életre kártékony“ címkével ellátni. A hazai teológiai konzervativizmusban van valami a gondolkodás „kalandja“ előli menekülésből is, amennyiben szellemiségünknek a „gondolatiság“ nem erős oldala, s ezért szeretjük a gondolati útkeresés hátrányára túlhangsúlyozni a gyakorlat szempontjait. A teológiai hipotézisek gondolatsorának mai áradatában nem érezzük jól magunkat (pedig itt formálódik és tisztázódik az egyház új arca), és ellenállhatatlan vágyat érzünk a (modernül megfogalmazott) „hitvallás“ rövid, precíz tételei után. A gondolati útkeresés szerepének elhomályosulása a személyes állás- foglalás jelentőségének megnövekedését vonja maga után. Innen már csak egy lépés az, hogy a tények konfliktusából a személyek konfliktusa is kifejlődik. Ez az alapproblémák tisztázódását, az aggiornamento megvalósulását nem segíti elő, csak megnehezíti. A konfliktusok kérdését a társadalomtudomány beható vizsgálat tárgyává tette. Különösen két német szociológus, Dahrendorf és Coser mutatott rá, mennyire elősegítik a fejlődést és előrehaladást. Megállapították, hogy az igazi konfliktust (melynek alapja nem az emberi szenvedély, hanem az „értékek harca“ a fejlődés kapcsán) békülékenységgel, megegyezéses alapon nem lehet, de nem is szabad megszüntetni, mert az „új“ éppen a „régi"-től való elkülönülése során születik meg, miközben a „régi“ értékeiből minél többet fogad magába. Az értékek érvényesülése érdekében Dahrendorf azt javasolja, hogy ne a konfliktusok kiküszöbölésére, hanem „kihordásuk“ játékszabályainak megtartására összpontosítsuk az erőfeszítéseket. A „játékszabályokat“ két pontban jelöli meg: 1) az elütő álláspontok széleskörű, tárgyilagos feltérképezése, létjogosultságuk megvédelmezése, 2) a saját álláspontnak a másik „párt“-ot tiszteletben tartó képviselése. A második pont elsősorban a gyakorlat kérdése. Itt most az első pont szellemében néhány olyan szociológiai tényre szeretnénk rámutatni, amely megítélésünk szerint a magyar teológiai konzervativizmus kialakulásában szerepet játszott és jelentős oka ma is. Különben sürgős szükség lenne széleskörű, hiteles szociológiai felmérésre, helyzetdiagnózisra a hazai teológiai gondolkodás „aggiornamento“-ja érdekében. 1) A kiesett évtizedek A magyar papság is nagyon jól látja, hogy a „lemaradást“ elsősorban az elmúlt évtizedek elszigeteltségének számlájára kell írni. „10 évig hiányosan ért csak hozzánk a teológiai tudományok új felfedezéseit, tartalmi érték- növelését feldolgozó vagy összegező irodalom.“ (Katolikus Szó, 1956. okt. 14, 2. o.) Sajnos nemcsak az új teológia ismerete esett ki, hanem a hagyományos lelkipásztori segédeszközökben is jelentős hiányok voltak. Emiatt ma olyan alapvető hiányok pótlása is égetően szükséges, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a teológia fejlődéséhez. 81
