Szolgálat 8. (1970)

Az egyház szava - Sienai Sz. Katalin levele Nagy Lajos királyhoz

MAGYARORSZÁG KIRÁLYÁHOZ

Az eredeti szöveget a következő kiadásból vettük: „Lettere di S. Caterina da Siena vergine domenicana, con note del P. M. Lodovico Ferretti del medesimo ordine. Siena 1930.“ V. 222-232, 357. levél.

1379-ből való. Háttere a nagy egyházszakadás. XI. Gergely pápa Avignonból való visszatérése után nemsokára meghalt. Utóda, VI. Orbán, szigorú egyéniségével annyira elidegenítette magától a bíborosok egyrészét, hogy Róbert genfi kardinális személyében ellenpápát választottak. A VII. Kelemen nevet fölvevő ellenpápa egyik fő pártfogója Johanna nápolyi királynő volt. Katalin arra akarja rábírni Nagy Lajos királyt (1342-1382 közt uralkodott), vonuljon Itáliába a törvényes pápa védelmében és törje meg rokona, Johanna makaccságát. Lajos el is küldte maga helyett unoka- öccsét, Durazzói Károlyt.

A levél két félre oszlik. Az első a szeretetről szóló tanítás. Uralkodónak szól, tehát kiemeli az anyagi javaktól és a hatalomtól való belső függetlenséget, a pártatlan igazságosságot, az embereknek Isten szeretetéből fakadó szolgálatát és az ellenséggel való nagylelkű bánásmódot. Az erkölcsi eszménynek ezzel a rajzával szomorú ellentétben a levél második fele az önszeretet uralma által létrehozott sötét valóságot festi le: a skizmát, a pápa szorongatott helyzetét, Johanna megátalkodott- ságát (akit azonban anyai szánakozással itt is „szegénykédnek emleget!), és kérleli, sürgeti, buzdítja a királyt a jövetelre, amit Katalin egyenesen isteni küldetésnek (az eredeti szöveg a „misztérium'' szót használja!) tekint. Hangja egyszerű, közvetlen és szókimondó, stílusát át- meg átitatják az asszimilált bibliai elemek. Egészében hű tükre mind az akkori állapotoknak, mind a Szent teológiájának és misztikájának, az Egyház és a lelkek iránti szenvedélyes szeretetének.

A megfeszített Jézus Krisztus és az édes Szűzanya nevében.

Legdrágább atyám Krisztusban, az édes Jézusban! Én Katalin, Jézus Krisztus szolgáinak rabszolgája, írok kegyelmednek az ő drágalátos Vérében, azért óhajtozva, hogy gyökeret verjen az igaz és egészen tökéletes szeretet- ben. Ez a szeretet nem keresi a magáét, hanem egyesegyedül csak Isten nevének dicsőségét és dícséretét a lelkek üdvében; felebarátját pedig nem önmagáért keresi, hanem csupán Istenért. Édesanya ez a szeretet, kebelén táplálja gyermekeit, az erényeket: mert a szeretet nélkül semmiféle erény nem élhet. Igaz, véghezvihetné az ember az erény cselekedetét, de nem lenne az valóságos erény a szeretet buzdulata nélkül. Azért mondotta Pál, a dicsőséges Apostol és igehirdető: „Osszam el bár mindenemet a szegényeknek és adjam bár át testemet úgy, hogy elégjek, szóljak bár az angyalok nyelvén, tudjam bár a jövendő dolgokat: ha szeretetem nincs, semmit sem használ nekem.“ A szeretet szereti azt, amit Isten szeret és gyűlöli azt, amit Isten gyűlöl. Azért akiben megvan, az kivetkőzik a régi emberből, vagyis a bűnből (mert azt Isten annyira gyűlölte és oly visszatetsző volt előtte, hogy Egyszülött Fia testében büntette meg), és magára ölti az új embert, az édes Jézus Krisztust: szívére szorítja, s követi tanítását az élet bármely állapotában. Az a lélek, amelyben szeretet lángol, nem feledkezik meg Krisztus nyomdokainak követéséről. Megveti a világot minden gyönyörűségével, annyira becsüli azokat, amennyit érnek, vagyis .minden szilárdság és állandóság híján valóknak. Azért amije van, azt úgy birtokolja, mint kölcsön64