Szolgálat 8. (1970)

Az egyház szava - Sienai Szent Katalin egyházdoktor (Sántha Máté)

születtek meg az Isten és a lelkek felé ívelő kettős-egy lendületből a lelkiéletnek és az olasz irodalomnak ezek a remekei. Az Istennel egyesült ember szerinte „mindenütt megtalálja az imádság helyét, mert mindenkor magával hordja lelkének szekrényében, ahol állandóan él a szent vágyakozás.“ VI. Orbán pápát rábeszéli, vegye magát körül tanácsadókként igazi lelki emberekkel. A pápa bullával fordul „Isten szolgáihoz“ és gyűlésbe hívja őket. Egyesek azonban kitérnek, mert féltik szemlélődő magányukat. Katalin harciasán válaszol: „Ugyancsak lazán lehet hozzátok kötve Isten lelke, ha egy helyváltoztatásra elhágy! Hát csak az erdőben lehetne megtalálni Istent? Az Isten iránti engedelmesség sohasem akadályozza meg a pápa iránti engedelmességünket; minél tökéletesebb ez, annál teljesebb amaz is.“ Miben nyilvánul meg az istenszeretetnek ez az aktivitása? Az Egyház és a felebarát szolgálatában. „Teológiájának“ alaptétele: Isten nem szorul rá a mi szolgálatunkra — de megmutathatjuk iránta érzett szeretetünket az emberek szolgálatában, akiket Ö a halálig szeretett. Lelkekkel táplálkozni, mint a megfeszített Jézus a kereszt fáján: ez egyik refrénként visszatérő gondolata. Levelei és utazásai tanúsítják, hogy nincs olyan területe a korabeli szociális problémáknak, amire ki ne terjedt volna odaadó gondja: foglyok, halálraítéltek, bukott lányok, családi viszályok,

testi-lelki nyomor, betegség, városok és államok közti harcok

.........Politikus“

v

olt Katalin? Nem: „az apostolság misztikusa“, ahogy találóan elnevezték, a laikus apostolság nagy példája az Egyházban, aki Krisztus vérének „józan mámorában“ egyszerű és máig érvényes útbaigazításokat tud adni Egyház és állam irányítóinak is: „Ne várjatok az időre, mert az idő nem vár rátok.“ „Nem tudom, mi módon kormányozhatnánk jól másokat, ha előbb nem kormányozzuk önmagunkat.“ „A szabad engedelmesség hatásosabb Isten előtt és az emberek szívében, mint minden emberi okosság.“ Mikor politizálással vádolják, fönséges öntudattal válaszol: az ő „tárgyalásai“ arra irányulnak, hogy megfossza uralmától az ördögöt embertársai szívében és kibékítse őket a megfeszített Krisztussal és egymással. Sokszor sikerült neki, személyes varázsával vagy makacs imájával — sokszor nem, s ez mérhetetlen gyötrelem szívének. „Esedezem nektek a legdrágább Vér iránti szerétéiből, amely érettetek kiomlott, vigasztaljátok meg telkemet, amely üdvösségtekre vágyakozik!“ — írja a szakadár bíborosoknak. „Mit használ élnem — jajdul fel Istenéhez —, ha néped a halálban sínylődik?“ És utolsó idejének egyik megrázó fohásza: „Ó örök Isten, add vissza a betegnek az egészséget, a halottnak az életet! Adj nekünk hangot, amely a Te saját hangoddal egyesülve kiált hozzád: Irgalmat a világnak! Irgalmat Szentegyházad megújulására!“ Itt értünk Katalin lelkének legbenső szentélyébe. Mióta első látomásában (hatéves akkor!) Krisztus püspöki ruhába öltözve, Péter, Pál és Jakab apostol társaságában megjelent előtte, rövid életét szinte felégette a vágy: könyörögni, tenni, vezekelni Krisztus Jegyeséért. (Olvasni is azért igyekszik megtanulni, hogy a zsolozsmát, az Egyház imáját mondhassa.) Félelmetes súllyal

61