Szolgálat 8. (1970)
Tanulmányok - A tekintély válsága a nevelésben
hihetetlen: az egészséges csecsemőre mindenki ránevet, a „jólsikerült“ gyermeket mindenki szereti, — viszont az emésztési zavarok miatt síró csecsemő fölé rosszalló tekintettel hajol az anyja és ezzel fokozza a kicsi fájdalmait; a szeretetlen családi otthonból vagy menhelyből jövő, a „nehezen nevelhető“, vagy egyenesen terhelt gyermeket mindenki szidja, pedig éppen neki lenne kétszeres szeretetre szüksége. Honnét merítsen az ilyen gyermek erőt, önbizalmat, hogy megbirkózzék az eléje állított feladatokkal? Ügy érzi, neki mindenki ellensége, végül ő is ellensége lesz a társadalomnak. Sok bűnöző tragikus sorsa ez. 5) Szeretettel, de merjünk követelni! A korai években kell a gyermek nevelését megszilárdítani. Csak ha szoros szeretetviszony alakult ki közte és szülei közt, fog szívesen hallgatni rájuk. Ne sajnáljuk tehát az időt a kisgyermekkel, gyermekkel, kamasszal folytatott játéktól, beszélgetésektől. Már kiskorában is hallgassuk meg, válaszoljuk meg minden „miért“-jét. Csakis így érjük el, hogy serdülőkorában nem menekül el otthonról, mert tudja, hogy szüleivel lehet szórakozni, beszélgetni, azok hajlandók olyan programot, pl. kirándulást csinálni, ami neki örömet okoz ebben a korban. Csakis így érjük el, hogy majd akkor is hozzánk fordul problémáival, kérdéseivel. A rendszertelenség, ellenkező követelmények, a változó személyek és a velük változó szokások megzavarják a gyermeket: bizonytalanná váiik és végül semmiféle lelkiismereti követelmény nem lesz szent számára. Ugyanígy bizonytalanná, sőt az életben félénkké válnak azok a gyermekek, akiktől semmit sem követelnek meg. Sok gyermek feltűnő magatartással leplezi ezt a belső bizonytalanságot és ezzel akarja a szülők és nevelők figyelmét felhívni magára és elhanyagolt voltára. Merjünk tehát követelményeket támasztani a gyermekekkel szemben! De ne csak tiltsunk: buzdítsunk a jóra, legyenek pozitív követelményeink, az vonzóbb. Ne azt mondjuk: „Ne verekedj az öcséddel az udvaron!", hanem: „Rád bízom a kicsit, vigyázz rá az udvaron, te vagy az erősebb.“ Hogy nő a gyermek lelkében, ha megbízzák a jóval! Már kicsi gyermeknél is indokoljuk meg követelményünket és bizonyos esetekben adjunk választási lehetőségeket is, hogy ezt is gyakorolja. De tudnunk kell, hogy a kisgyermek kb. 10 éves korig még képtelen mélyebb belátás alapján cselekedni, nincs még mércéje a döntéshez (tehát az örökös „prédikálás“ nem sokat ér), hanem egyszerűen magáévá teszi a helyes magatartás szabályait. Nem kell a gyermeknek minden lépését ellenőrizni, hanem legyenek ésszerű körülhatárolt követelményeink, amelyekből azonban nem engedünk. Hogy mindez ne váljék külsőséggé, arról az egész családi légkörnek kell gondoskodnia. 47
