Szolgálat 8. (1970)
Tanulmányok - A tekintély válsága a nevelésben
ekkor nevelésben elrontottunk vagy elmulasztottunk, azt később alig lehet jóvátenni. Amerikában és Bécsben tették bentlakásos csecsemőotthonokban a következő megfigyelést: minden orvosi felügyelet, gondos testi ápolás mellett a gyermekek alig fejlődtek, kedélybetegek lettek, erősen hajlottak megfázásos betegségekre, 2-3 éves korukig nem tanultak meg járni ill. beszélni, és a csecsemőhalandóság sokkal nagyobb volt, mint pl. a New-York harlemi néger nyomortelepen. Vagyis a csecsemőnek még a higiéniánál is nagyobb szüksége van egy szerető személynek, az anyának állandó szerető jelenlétére. Azt hisszük, a gyermek úgysem ért meg semmit. Nem ért, de érez, vágyódik a szeretet számára érthető formája, az ölbevevés után, ami az anyaméh ölelését pótolja. Sok anya dolgozni megy és csecsemőotthonba adja gyermekét. De az engedelmesség, szeretet, szorgalom első feltétele: a szeretet a valamit kívánó személy iránt. Ez azonban így nem fejlődhetik ki anya és gyermeke között. Más iránt sem, hiszen a gondozók között a gyerek kézről-kézre jár. Az első életévben elmulasztott szeretetélményt soha többé nem lehet pótolni, a későbbieket is nehezen. Sok családban a gyermek a nagyszülőnél vagy annak gondozásában nő fel és így ahhoz kapcsolódik szeretetével. De a nagyszülő általában hamarabb hal meg, mint az anya, és így a gyermek lélekben árva lesz. Újból kapcsolódnia kell valakihez, az anyjához, ami újabb erőket vesz igénybe és zavarja a nevelés folyamatát. Ugyanez áll a nevelőnőre is: a szülő-gyermek közti viszony így sosem lesz szoros és a szülők majd serdülőkorban fognak ezen csodálkozni. 4) Kerüljük a felesleges ütközéseket A következőkben néhány hibára szeretnénk rámutatni, ami könnyen elkerülhető a nevelésben. A gyermek életének egyes fázisaiban szükség- szerű egy bizonyos magatartás. Ha ezt a szülők rosszallják, tiltják vagy büntetik, akkor igazságtalanok gyermekükhöz, felesleges ellenállást, dacot, agressziót ébresztenek bennük, maguk zavarják meg a gyermek-szülő közti jóviszonyt. így pl. nem szabad a gyereket túl korán (másfél éves kora előtt) a szülői dicsekvés kedvéért — esetleg veréssel — szobatisztaságra szoktatni. Nem kell az evést — vagy egyes ételeket, ami iránt a gyermek ellenszenvet érez — agyonerőltetni. Gyermekek étvágytalansága gyakran túltápláltságon, emésztési zavarokon vagy idegességen, szeretethiányon alapszik. Egy fontos tanács: a közös étkezés legyen a család meghitt, vidám találkozása, alkalom az élmények elbeszélésére, és ne evési viták színhelyé. Nem szabad gyerekes magatartásokban (követelőzés, verekedés) „erkölcsi hátteret“ keresni. Egyes rendellenes magatartásoknak (körömrágás, ujjszopás, ágybavizelés, motorikus nyugtalanság) lélektani oka van. Drasztikus módszerekkel csak fokozzuk a baj forrását: az idegességet, a csalódottságot a várt szeretet terén. Nagy türelem, megértés, diszkréció kell ezeknél a gyerekeknél. A szülő, nevelő csak saját nyugalmával, türelmével, bizalmával hathat. 2-4 év között a gyermek önállóbb lesz, akarata fejlődik, örömet okoz neki ennek az új képességnek gyakorlása, vagyis nem-et mond. Ne élezzük ki ezeket a helyzeteket! Hallgassuk meg, mit szeretne és ha nem ésszerűtlen, teljesítsük. Más esetben legjobb másra terelni a figyelmét, vagy a kis dacolót magára hagyni: rövidesen megnyugszik. Ha tekintélyünket féltve megtörjük a gyerek akaratát, akkor vagy agresszívvé fejlődik, vagy tehetetlen, félénk emberré. 45