Szolgálat 8. (1970)
Tanulmányok - Karácsonyi elmélkedés (M.)
séget és tiszta átlátszóságot, gondolkozásában és cselekvésében, örömében és bánatában egyaránt. Fejlődést és gyarapodást: napról-napra változik és ez mindig többletet jelent. Tehát a gyermek: remény. Ezért a gyermek mindig megható. Ezért a gyermek szent és sérthetetlen. Az egek erői is mintegy összesűrűsödnek körülötte az őrangyalok képében: ég és föld jóakaró, védő és gondos szeretetének tárgya. Valóban szerencsés állapot! És mégis: minden képessége, gyermek-emberségének minden törvénye arra tart, hogy minél előbb felnőtté legyen. Testének törvénye a növekedés, izmosodás, gyarapodás. Szelleme állandóan kérdez, tudni, haladni, fejlődni vágyik, és akaratának egyik központi vágya: szeretnék nagy lenni! Jól van ez így: a természet bölcs berendezése működik itt. Jó, hogy a gyermek felnőtté fejlődik, hiszen egyébként torzó maradna. És jól van az is, hogy az emberiség a maga évezredekben számoló történelmében ugyanezt az utat járja: tudásban, öntudatában, felfogásában mind felnőttebb tulajdonságokat mutat. De amikor a gyermek érett felnőtté bontakozik ki, perdöntő választás elé kerül. Élete két, lényegesen különböző irányban haladhat tovább. Az egyik úton felnőtté lesz és ezzel megszűnik gyermeknek lenni. Úgy válik felnőtté, hogy lassan kiöli magából a gyermeket, elfojt magában minden gyermeki tulajdonságot. A kezdet és befejezetíenség helyébe lép az öntudatos, öntelt befejezettség — és a kezdet vége itt valóban a vég kezdete lesz. A gyengeség és kiszolgáltatottság érzése gőgös — és hazug — biztonságnak ad helyet. A szeretetigény, az ápolásra-szorultság megvetett gyerekesség lesz; helyében a felnőtt bezárkózik egy sajátmaga-építette börtönbe. Az egyszerűséget, tiszta átlátszóságot felváltja a bonyolult ki- magyarázás, a valóság erőszakos, önkényes torzítása — és hova lesz az ártatlan tisztaság! Bezárul a látóhatár, megszűnik az érdeklődés minden új felé, kiszárad a felfedezések csodálatos öröme ... az ilyen ember útja végére ért — és ez maga a reménytelenség állapota. Mert mindazt, ami az ember életét lényegében gazdagítja, nem lehet felnőtt-módon meggyártani, megszerezni vagy kiharcolni. Csak ajándékba kapni lehet. De van egy másik út is. A gyermek itt is felnőtté érik. Képességei, erői kibontakoznak. De azért lett felnőtté, hogy adni tudjon a gyermeknek. A gyermeknek, akit a másik emberben, még a legerősebb felnőttben is fölfedez. Mert saját magában is fölfedezte az örökre megmaradó gyermekséget. Megértette saját sorsát, ami az ember sorsa. Hogy az ember mindig kezdet marad és befejezetíenség, gyengeség és kiszolgáltatottság, szeretetigény és ápolásra-szorultság, egyszerű és átlátszóan tiszta titok, szüntelen fejlődés, gyarapodás és örök remény. A Gyermek ünnepe talán minket is választás elé állít. Mi is leránthatjuk az álarcot és fölfedezhetjük a gyermeket maradéktalanul úrnak, felnőttnek képzelt önmagunkban. Mi is eljuthatunk a másik ember felnőtt felszínén keresztül addig a pontig, ahol benne a ránk váró, talán mindent tőlünk váró 40
