Szolgálat 8. (1970)
Tanulmányok - Jean-Marie le Blond: Isten tekintélyének megtapasztalása
Jean-Marie le Blond ISTEN TEKINTÉLYÉNEK MEGTAPASZTALÁSA „Isten a mi urunk, ő alkotott, övéi vagyunk, következésképpen tekintélye van fölöttünk.“ Ez a szokásos formulázás Isten tekintélyéről, — igazolására elég lenne egyszerűen a „tekintély“ és „alkotó“ közti etimológiai viszony.’ De ez már inkább „magyarázatát“ adja a tekintélynek, mintsem megnyilvánulásának módját fedné fel. Kicsit hasonlít a gyerek spontán válaszához, mikor valami meghatározást kérdünk tőle: „Ez azért van, mert.“ Mély felelet, hiszen a meghatározás csakugyan egy „mert“-re vonatkozik. De joggal jegyezhetjük meg rá: mielőtt „mert“-et mondunk, meg kell magyarázni azt, ami „van“. A filozófusok erre azt mondanák, hogy az észrevétel leltára megelőzi a magyarázást: a „fenomenológiádnak nevezett tudomány egész erőfeszítése ezt célozza. Ne várjanak itt holmi filozófiai értekezést. Figyelmünk valójában Isten tekintélyéről szerzett közvetlen tapasztalatunkra irányul, hogy ezt jobban tudjuk értelmezni. A Krisztust hallgató zsidók mindenekelőtt azt jegyezték meg, hogy „tekintéllyel“ beszélt. („Mondották nektek ... Én pedig mondom nektek.“) Megjegyzésük nem volt felszínes, mert ez a tekintély varázslatos erővel hatott rájuk, még mielőtt forrását kikutathatták volna; lenyűgözte őket, saját hatalmánál fogva, a Jézussal való egyszerű találkozásban. Megértették — olyan tapasztalással, amelyről még nem gondolkoztak, sőt egyesek bizonyára visszautasították volna, hogy gondolkozzanak róla: Krisztus Isten tekintélyének legtökéletesebb és konkrét megnyilvánulása. Krisztus megtapasztalásának e világosságánál próbáljuk itt felfedni Isten-tapasztalásunk útját abban a teljes élményben, amelyet a Biblia olvasása, a legszemélyesebb imádság és az Egyházban folytatott élet ad. Nem arról van tehát szó, hogy „megmagyarázzuk“ ezt a tekintélyt (egyébként is inkább annak elismerésére hajiunk, hogy saját erejével kerít hatalmába), hanem arról, hogy döntő megnyilvánulásában megragadjuk, azután pedig leleplezzük gyökerében és csúcsán: a szeretet követelményében, abban az ajándékozásban és önátadásban, amelyet magába zár. A TALÁLKOZÁS TÉMÁI Nyilvánvaló, hogy az analógiák igen jelentős szerepet játszottak Isten tekintélyének bibliai bemutatásában: pl. az úr, aki parancsol a rabszolgáknak, vagy a királyok, akik uralkodnak a népeken. De ezeknek az analógiáknak ösvénye nem az egyetlen út a tekintély elismerése felé. Magában a Bibliában is megtalálható egy másik út. Hiszen Isten nem mindig jelentkezett közvetlenül és kifejezetten úgy, mint a világ Gazdája, aki azért ura, mert ő alkotta, hanem „eseményszerűbben“ is megmutatkozik, mint az a Más, akivel az ember találkozik. Paul Tillich, a német-amerikai teológus kiemelte 19
