Szolgálat 8. (1970)

Halottaink - Hajdusik József OSM (R.) - Kapossy Gyula (M. E.)

HAJDUSIK JÓZSEF OSM

Az amerikai Calgary Szent Erzsébet egyházközségének plébánosa, a szervitarend tagja volt.

Július 19-én, vasárnap három misét mondott, három szentbeszéddel. Kettőt Cal- garyban, egyet pedig 140 mérföldes autóvezetés után Lethbridge-en. A Calgaryban elmondott beszéd a halálról szólt: soha nem tudhatjuk, kinek mikor kell megjelennie az örök Bíró előtt. Ma? Holnap? Egy óra múlva, vagy egy év múlva? Az egyház- község egyik vezető tagjával előtte este arról beszélgetett, mit tennénk, ha tudnánk, hogy egy óra múlva meghalunk. Az atya egy szentéletű kispapot idézett, akitől lab- dázás közben ugyanezt kérdezte a szeminárium rektora, mire ő azt felelte: „Folytatnám a labdázást, mert (a hívásra) készen vagyok.“

Hétfőn visszatért plébániájára. Délután öt óra körül egy asszony kereste telefonon: jöjjön hamar, mert a férje rosszul van. Hajdusik atya azonnal indult, mint mindig, ha beteghez hívták. Amikor a megadott ház bejáratához ért, fegyverdörrenés hallatszott és az atya holtan rogyott össze. A bomlott agyú ember lelőtte.

A püspöki katedrálisban ravatalozták fel tetemét, majd repülőgépen Montreálba szállították. Gyászmiséjét a plébániatemplomban a megyéspüspök mondta 40 pap jelenlétében.

Utolsó pillanatig teljesítette hivatását. Amitől olyan sokan félnek, az őt nem érte készületlenül.

R.

KAPOSSY GYULA PÜSPÖKI TANÁCSOS (1899 — 1970)

Már külső megjelenése, mindig derűs tekintete, kellemes-halk beszéde, segítő készséget kínáló modora megszerettette azokkal is, akik csak futólag ismerték. Sorsa mégis olyan sok jó ember sorsa lett: legjobb szándékait is sokan félreértették.

Kiskunfélegyházán született 1899-ben. 1921-ben szentelték csanádegyházmegyei pappá. Már első kápláni helyén megmutatta, milyen komoly feladatának tekinti az „Opus vocationis“ munkájának támogatását. A fiatalságot mindig szerette; élete legszebb éveit mint a tanítóképző és a papnevelő intézet énektanára élte. Ebben az időben igazgatta a püspöki tanoncotthont is.

1945-ben megvált ettől a kedves és értékes munkától és újra vidékre került. Mint plébános szerzett magának sok új barátot. De ettől kezdve hányatott is lett az élete. 1960-ig, amikor betegszabadságra ment, már hat helyen lelkipásztorkodott vagy kántorkodott. Megviselt szervezete azonban tovább gyengült. Nyugdíjazását és a székesfehérvári papi otthonba való felvételét kérte. Orbánéban halt meg.

Székesfehérvárott temette el püspöke, Udvardy József Csanádi apostoli adminisztrátor, volt paptársainak és a szeminárium képviselőinek kíséretével. A szeminárium rektora, egyik első tanítványa, meleg hangon búcsúztatta a papnevelő első énektanárát, széphangú és jószívű „Gyula bácsiját“.

M. E.

104