Szolgálat 7. (1970)
23. Leliismeretvizsgálat
az emberi közreműködés részéről is az egészséges és ugyanakkor finoman érzékeny lelkiismeret. A szentség vonalán való haladásban a lelkiismeret mindinkább kifinomul, és csodálatos eligazító lesz az Isten szent akarata vonalán való haladásra. Lelkiismeretünk helyes alakításában és teljes kifejlesztésében nagy szerepe van az alkalmas lelkivezetőnek. 2. A ieikiismeretvizsgálás Arról a tudatos gyakorlatról van szó, amellyel cselekedeteink fölött erkölcsi szempontból vizsgálatot tartunk. Minthogy cselekedeteinknek jelentős része hibás, érthető, hogy az emberek nem szeretik a lelkiismeretvizsgálatot, mint ahogyan nem szeretik azt sem, ha valaki hibáikra figyelmezteti őket, főleg pedig nem, ha hibáik miatt el is ítéli őket, legkevésbbé pedig, ha a hibák miatt még egy kis gyötrő vezeklésben is részesíti őket. Már pedig a komoly lelkiismeretvizsgálattal kapcsolatban mindezek a megélés kisebb vagy nagyobb fokán szerepelnek. Világos ezekből a Ieikiismeretvizsgálás aszketikus jellege. Nemcsak abban az értelemben, hogy a lelkiismeretvizsgálat célja hibáink kiküszöbölése, rossz hajlamaink visszafejlesztése, hanem abban az értelemben is, hogy komoly aszkézis, igazi akarati elszántság, sokszor nem kis önmegtagadás kell ahhoz, hogy valaki rendszeres lelkiismeretvizsgálatot gyakoroljon. A „vizsgálás“ szót nem kell kizárólagos értelemben vennünk. A vizs- gálás nem öncél, nem is állapodik meg annál a lelkiismeretvizsgálat, hanem továbbmegy az elkövetett hibák és bűnök megbánására, sőt megjavítási föltételeire. És ezeket a föltételeket nemcsak értelmileg fogalmazza, hanem akaratilag is átkarolja. Minthogy pedig ehhez a nagyjelentőségű aszketikus gyakorlathoz, hogy igazi siker koronázza, Isten sok kegyelme szükséges, természetes, hogy ez az egész lelkiismeretvizsgálati gyakorlat az imádság keretébe lesz beágyazva: elején a Szentlelket kérjük, hogy világítsa meg értelmünket és indítsa jóra akaratunkat, a végén pedig Istennek ajánljuk javulási jószándékunkat és erre a jószándékra az ő szent áldását kérjük. Nagy különféleség van az Egyház történetében a lelkiismeretvizs- gálás időbeli elosztására, ill. rendszeres végzésére vonatkozólag. Föltétlenül megköveteli az Egyház minden kereszténytől évenkint egyszer a szentgyónást, s azt megelőzően a lelkiismeretvizsgálatot. Ezt az előírást az Egyház a szerzetesekre, papnövendékekre, .papokra nézve a heti szentgyónás s azzal kapcsolatos lelkiismeretvizsgálat kötelességévé terjesztette ki (természetesen a kötelezettségnek nem azzal a súlyával, 74
