Szolgálat 7. (1970)

22. A kísértések

22. A KÍSÉRTÉSEK A „kísértés“ szó kísérletet, kipróbálást jelent, minden különösebb rossz szándék nélkül, ha régi, eredeti értelmét vesszük: sőt éppen abból a célból, hogy az ember különféle adottsága, belső értéke, tu­dása, erénye megnyilvánuljon. A „kísértés“ szót mai értelemben kicsit szűkebb körre szorítjuk, sőt ennek a területnek is arra a részére, amelyen a kísértő erők ben­nünket bűnre akarnak vinni, s ezáltal üdvösségünket veszélyeztetni. A kísértés tehát legszűkebb értelmében olyan ösztönzést jelent, amely rosszindulatú, bennünket erkölcsileg tönkre akar tenni, s örök veszélybe dönteni. A Szentírás is így használja olykor a „kísértés“ szót. Tágabb értelemben az emberi lélek jóindulatú megpróbáltatását jelenti, azért, hogy minél több érdemet szerezzen. így már nem nehéz helyesen értelmeznünk a Szentírás e két ellen­tétes kifejezését, hogy Isten kísértette pl. Ábrahámot, vagy hogy „Isten senkit sem kísért“ (Sz. Jakabnál). 1. A kísértések forrása Tágabb értelemben, vagyis jóindulatúlag kísérthet az Isten, a jó szellemek, jó emberek, szülők, nevelők — amikor próba elé állítanak. Szorosabb értelemben vett, vagyis rosszindulatú kísértéseknek forrásai ezek: a) Ha a rosszindulat fokát tekintjük, akkor első helyen kétségtelenül a gonosz lélek áll, aki képtelen bennünket jószándékkal, vagyis a mi javunkra kísérteni. S itt ne tévesszen meg bennünket az a jelenség, hogy akik e földön a sátán vonalán haladnak, azoknak emberi megí­télés szerint sokszor igen jól megy dolguk. Ez a sátán rosszindulatával nemhogy ellenkeznék, hanem annak pontosan megfelel. Épp a földi szerencsével fordítja el figyelmünket Istentől és rögzíti akaratunkat a bűn, a sátánszolgálat és végső fokon a sátánimádás felé. A sátán minden embert megkísérthet. Krisztust is megkísértette. Bennünk a testi és érzéki emberre hatása lehet, a szellemre érzékein­ken, főleg képzeletünkön keresztül. Akaratunk belsejébe, ahol szabad döntéseink, tehát leglényegesebb emberi tényeink történnek, nem hatolhat be, csak akkor, ha mi szabadon megengedjük. — Krisztus kereszthalálával lényeges győzelmet aratott a világ fejedelmén: de kisértő hatalmát nem függesztette föl, mert a földi élet a megpróbálta­tások ideje, és a földi küzdelembe a sátáni mesterkedések jól beleil­lenek. 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom