Szolgálat 7. (1970)
19. A keresztény aszkézis lélektana
elérnie minden embernek, amelyet adottságai és körülményei jelentenek. Alkalmazkodnia kell az egyedi aszkézisnek az egyedi természethez, az egyedi hivatáshoz, elöljáróhoz, lelkivezetőhöz, kegyelmi indításokhoz, és ha szerzetben él valaki, mindenképpen a szabályokhoz és a kialakult szokásokhoz. A módszernek problémája ebből a szempontból nem az, hogy az aszkézis objektive képes-e mindeme szempontok szerint alkalmazkodni, mert ebben nincs probléma, hanem az alanyi helyes látásban. Éppen azért legjobb, ha engedelmes ségi alapon, hozzáértő lelkivezető ítélete szerint igazodik el a keresztény az alkalmazkodás nagy szempontja irányában. Azért is lényeges az engedelmesség, mert az emberi természet titkos hajlamával könnyen ráveszi az értelmet és akaratot arra, amit az ösztönök ill. bűnre hajló szenvedélyek, vagy legegyszerűbb formában a kényelemre hajló vagy az erőltetésektől irtózó lelki alkat igényel. 3. Organikusan Az utóbbi idők irodalmában az aszkézissel kapcsolatban szívesen hangoztatják az „organikus“ szót. Azt akarják mondani, hogy az asz- ketikus gyakorlat kapcsolódjék pontosan a fejlődésnek ahhoz a fokához, a léleknek ahhoz az állapotához, amelyben éppen van. Itt tehát az aktuális állapot pontos ismerete a fontos. Alapvetően pedig a képességeknek az a belső természete, amelyhez életszerűen kapcsolódnia kell az aszketikus gyakorlatnak, mint valami beoltásnak. Organikus szempontból igen fontos az időbeliség is. Pl. télen hiába végez valaki oltást. Fő kérdések a módszer organikus jellegénél: mit? mennyit? és mikor? Itt az okosság szerepe döntő. Még ha engedelmességi alapon áll is valaki, neki magának kellő okossággal kell megítélnie ezeket a mélyebb és diszkrét szempontokat. A legkevesebb az, hogy képességei és lélektani tényei aktuális állapotát okosan tudja feltárni. Meglepő az még igen egyszerű lelkeknél is (világi műveltség szempontjából egyszerű lelkeknél), hogy igen pontosan tudják fölfedni aktuális állapotukat, ha valóban tiszta szándékkal és a Szentlélek iránt való hűséggel élnek lelkiéletet. 4. A célirány és a végső mérték I Mindenekelőtt van kötelességeink teljesítése. Képességeinkhez mérten minél teljesebb betöltése. Aszkézisünk helyességének, főleg okos54
