Szolgálat 7. (1970)

11. Keresztény élet I.

zatosabb összefüggésben a szellemi élet.

A szellemi élet alapfoka az ismeret, amely fejlődési útján tudássá, tudománnyá, világnézetté nő. Az ismerethez kapcsolódik az érzés és akarás, amelynek fejlődési útja az élet rendezése, berendezése, kitöltése, a célok magaslatai felé való emelése, beérkezése pedig: az abszolút Céllal való életkapcsolata, egysége.

A szellemi élet kiteljesedése az erkölcsi és vallási vonalon történik.

Ebben az emelkedő vonalban Isten teremtő szándéka szerint szent szövetségben forr egybe minden erő és tökéletes készséggel ajánlja magát a magasabb cél megvalósítására, s az összes erők együtt az ember teljes boldogítására Istenben.

Az első emberpárban Isten kezdeti elgondolása szerint az életerőknek nemcsak ez a tökéletes szövetsége volt meg, hanem teljes elegendősége is ahhoz, hogy a legvégső kiteljesedésre eljussanak — ha az emberi szabadakarat is hozzájárul.

3. A keresztény élet alapjai.

A teremtő Isten gondolatai, szándékai adják az alapot a megváltó Isten terveinek sikeréhez.

A keresztény elsősorban valódi ember Isten elgondolása szerint.

Nagyon meg kell ezt értenie a kereszténynek. Főleg, ha lelki életben a magasba kapaszkodik. Szárnyaink nem nőnek, akárhogyan erőlködünk. Angyalokká nem válunk. A földön állunk. Három élet hordozói vagyunk. S e hármas életre épül a kegyelem.

Alapfeladatok ezek:

a) Szent feladata a kereszténynek, hogy imádságos, elmélkedő lélekkel kutassa a teremtő Isten szándékait, akaratát, hármas életére nézve.

b) A tenyész és érzéki életet komoly kötelességtudattal kell alárendelnie a szelleminek, főleg pedig ebben is az erkölcsinek és vallásinak.

c) Mivel az ádámi bukás az ember természet hármas életének összhangját súlyosan megbontotta, becsületes erőfeszítéssel kell dolgoznia a megbomlott egység, a megzavart összhang helyreállításán, ill. javításán.

Ez alapfeladatok teljesítésével arányos az emberi alkalmasság a szorosan vett keresztény életre.

15