Szolgálat 6. (1970)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Hit és keresztény élet
A mai nehézségekkel a papoknak éppúgy meg kell küzdeniük, mint híveiknek (3). Ki ne érezné közülünk a hitetlen környezet befolyását, a gyakorlati materializmus és a „kereszt esztelenségét" lemosolygó hedonizmus kísértéseit? Az Isten nélküli világ ürességét és a bűn sötétségét mindannyian saját szívünkben is megtapasztaljuk. Az Isten országának igazsága és a Sötétség fejedelmének hazugsága ott küzd mindannyiunkban. A jó és a rossz, a hit és a hitetlenség határvonala szivünkön keresztül húzódik. Sohasem szabad felednünk, hogy a természetfeletti hitre egyszerűen képtelenek vagyunk Jézus Lelkének megvilágosító és megerősítő kegyelme nélkül. Képtelenek vagyunk rátenni egész életünket a látszólag hallgató Isten szavára, képtelenek vagyunk a látszólag távollévő Isten jelenlétében járni, — hacsak nem ösztönöz és vigasztal bennünket a belső Vendég. De hogy ezt a hangot észrevegyük és neki engedelmeskedjünk (mert a hit meghallás, engedelmesség — ob-audire = oboed i re ! ) , lelki embereknek, az imádság embereinek, kell lennünk. Csakis az imádkozó pap lehet hivő pap és Isten örömhírének hirdetője. Isten megközelíthetetlen fényben lakozik. Ha sokszor inkább távollétét érezzük, mint jelenlétét; ha életünkben és imádságunkban megdöbbent bennünket Isten hallgatása; ha esetleg már a kétségbeesés is kerülget bennünket, mivel a Szeretet melegét nem érezzük: ez még nem jelenti azt, hogy elveszítettük a hitet. Az Úr száraz kenyérre fogott bennünket. Talán bűneink fedik el az isteni Napot, — ekkor tisztulásra van szükségünk. Talán csak azt akarja, hogy elvessük gyermekes, torz istenképünket (szolga-isten, mumus vagy fátum . . .) és a hiány-érzet révén eljussunk igazi transzcendenciájához. Igen, a kínzó hiány-érzet is az egészen Más létére utalhat. Imánk sokszor a hit gyakorlása lesz. Isten jelen van: hiszem, Valaki szeret és gondomat viseli : hiszem. Szól hozzám és akaratát közli az eseményeken, elöljárókon, betegségen stb. keresztül: hittel figyelek rá és igyekszem elfogadni, megtenni akaratát. A hivő filozófus, Kierkegaard így jellemzi Napló- j á ban a keresztény imádkozó paradox helyzetét: „Az, aki valóban imádkozik, a küzdelem állapotában van az ima alatt; és azért győz, mert Isten győz benne ... Az igazi ima olyan küzdelem, ahol az ember az Isten által győzedelmeskedik ... Az ima igazában nem akkor megalapozott, amikor Isten meghallgatja kérésünket, hanem akkor, amikor az imádkozó egészen addig folytatja az imádságot, mígnem meghallja azt, amit isten akar tőle“. Ágoston pedig így fejezi ki ugyanezt az igazságot a Vallomásokban: „Optimus minister tuus est, qui non magis intuetur hoc a Te audire quod ipse voluerit, séd potius hoc velle quod a Te audierit“. Természetesen, ez nemcsak az imára áll, hanem a hivő egész életére. + Hivő embernek — világinak, szerzetesnek, papnak egyaránt — ma számtalan nehézséggel kell megküzdenie. A mai zűrzavar, a válságjelenségek láttán nem szabad megzavarodnunk és engednünk a pánikhangulatnak. Min37
