Szolgálat 6. (1970)
Tanulmányok - Henri de Lubac: Az Egyház hite (Nagy F. ford.)
is elmondhatja a Credót, anélkül hogy hazudnék, ez azért lehetséges, mert otthon marad ebben a házban, „in Ecclesia sanda et catholica conversans“; mert nincs mindörökre kizárva ebből az örökségből; mert, hogy úgy mondjam, az Egyház hangját veszi kölcsön.57 És maga az igaz ember is csak ugyanezzel a feltétellel mondhatja el a Credót elbizakodottság nélkül. Minden hit az Egyház hitéhez kapcsolódik, ehhez a tiszta, ép, megingathatatlan hithez, amelynek első kifejezése volt Simon Péter vallomása a Fülöp Cezáreájába vivő úton: „ó boldog vallomás, amelyet nem a test vagy a vér diktált, hanem a mennyei Atya nyilatkoztatott ki! Itt a földön ez a vallomás alapította meg az Egyházat“.53 Nagy művében, az Isten Városában, szent Ágoston csodálatosan fejezi ki egyszerre mind a két arculatát ennek az igazságnak, amelyet éppen próbálunk megragadni. így ír: „Mi tehát, akik keresztények vagyunk és akiket ezen a néven hívnak, nem Péterben hiszünk, hanem abban, akiben hitt Péter, és így Péter szavai által Krisztusra épülünk“.59 Tényleg, a szó igazi értelmében, hitem nem „az Egyházban való hit“; de azért nem az, mert valójában nem más, mint maga az Egyháznak a hite, az én méretemre szabva. Egy első időszakban én, aki nem vagyok Krisztus első apostolainak egyike, az Egyház tanítóhivatalától, az apostolok örökösétől, elfogadom a hitéről tett tanúságtételt. Az Egyház tekintélyi alapon átadja nekem mindazokat az igazságokat, amelyeket Mesterétől kapott, kifejtettségük jelenlegi állapotában. Az Egyháztól megtanulom, hogy egyetlen Isten létezik három Személyben, meg a kinyilatkoztatás többi tételét. Ebben az első mozzanatban (amelynek elsőbbsége nem szükségképpen időrendi elsőbbség, de amely földi za- rándokutam során mindig fönnáll) az Egyház számomra még csak az igazság tanítója; úgy viszonyulok hozzá, mint egy tanítvány vagy mint egy alattvaló, alá vagyok vetve az Egyház tanítóhivatalának. „Öleld magadhoz és őrizd meg a hitet, melyet az Egyház adott neked!“ 60 Jön azután egy második mozzanat, amely, anélkül hogy az elsőt kiküszöbölné, elmélyíti az Egyházzal való kapcsolatomat. Az Egyház belém önti életét, amely Krisztus élete; bekerülök abba a csodálatos szervezetbe, amelyet szent Pál Krisztus Testének nevezett; én is egyik tagja leszek. A Test egésze a teljes Egyház, egyesülve a Fővel, mint tagok a Fejjel, mint Hitves a Férjével. Ezentúl már én is összenövök Krisztussal, nem csupán az Egyház közvetítésével, hanem magában az Egyházban. Az élet, melyet ad nekem, elsősorban a hite. Az Egyház tehát számomra többé már nem csupán az igazság tanítója; még Isten házának, amelybe bevettek, még ennek a háznak a képe is gyenge; mondjuk inkább ugyancsak szent Ágostonnal: „Nézd anyánknak, az Egyháznak méhét. ő szül meg téged és vezet el a hit világosságára“.61 21
