Szolgálat 5. (1970)
Egyház szava - A papok továbbképzése
újságíróknak P. Joseph Lécuyer febr. 9-én délelőtt mutatta be a dokumentumot a Vatikán sajtótermében. A következőkben részletesen ismertetjük ezt a levelet. A bevezető kiemeli, hogy a Kúria reformját szabályozó apostoli konstitúció kívánsága szerint a Papok Kongregációjának egyik feladata az, hogy előmozdítsa a papok állandó kiképzését. A szóbanforgó levéllel éppen eme küldetésének akar eleget tenni a Kongregáció. A dokumentum előkészítésénél felhasználták azokat a válaszokat és információkat, amelyek a világ püspökeitől érkeztek Rómába egy előzetes megkérdezésre. A levél a párbeszéd szellemében íródott: nem kíván új szabályzatot nyújtani a papképzéshez, inkább csak emlékezteti a világ főpásztorait a Zsinat tanítására és néhány már részben kipróbált módszert, utat sugall a papság lelki, szellemi és lelkipásztori továbbképzéséhez. — A dokumentum első része általános megfontolásokat nyújt. — A II. Vatikáni Zsinat a papi szolgálattal és élettel foglalkozó dekrétum elején kiemelte, hogy a papoknak döntő szerep jut Krisztus Egyházának megújításában. Ehhez pedig okvetlenül szükséges, hogy a felszentelés után is, főleg az első években, megfelelő lelki, szellemi és lelkipásztori továbbképzésben részesüljenek. Különben ezt a feladatot az Optatam Totius k. dekrétum is a püspökkari konferenciák figyelmébe ajánlja. — Intellektuális szempontból a püspököknek nemcsak arra kell ügyelniök, hogy a fiatal papok elmélyítsék a teológiát és általában a szent tudományokat, hanem arra is, hogy egyrészt nyomon kövessék az egyes tudományágak fejlődését és az ennek megfelelő lelkipásztori korszerűsítést megvalósítsák, másrészt pedig: mindig figyeljenek a Tanítóhivatal útmutatásaira. Ezzel kapcsolatban a dokumentum megemlít néhány égető problémát: a hit bizonyos igazságainak kétségbevonása, a keresztény és a papi élet alapjainak vitatása, a teljes szekularizációra való törekvés. A levél röviden jelzi ennek az állapotnak az okait is: a kontesztálás szellemének elterjedése; a természettudományos mentalitás népszerűsége, amely a hitnek nehézségeket támaszt: a társadalom átalakulása, amely a pap társadalmi státusát megkérdőjelezi: általában pedig: egy bizonyos naturalizmus és materializmus elterjedése, amely a természetfeletti valóságokat kizárja vagy mellőzi. Mindez természetesen összefügg a papképzés spirituális szempontjaival is. A dokumentum a továbbiakban erre tér ki. Különösképpen hangsúlyozza a pap személyes hitét, valamint a Tanítóhivatallal szembeni tanulékonyságot, hiszen Krisztus Leikével egészen különös módon vezeti a Magisztériumot. Ezenkívül a levél figyelmeztet arra is, hogy a papok újítsák meg papszentelésük napján tett ígéretüket, különösen a cölibátusra és püspökeiknek ill. elöljáróiknak tartozó engedelmességükre vonatkozó elkötelezettségüket. A Szent Kongregáció azt javasolja, hogy eme ígéretek megújítására minden nagycsütörtökön gyűljön össze az egyházmegye papsága a püspök köré és a „Missa Chrismatis“ alatt ünnepélyesen újítsák meg a papok Krisztusnak tett igérfetüket. (Ennek új liturgiáját az Istentiszteleti Kongregáció dolgozta ki és ugyancsak az Osser76
